a Sinnerman után szabadon
ma sem tudtam aludni, uram.
hallgattam a bodobácsok énekét.
bánkódtam apróbb dolgokon.
mi baja lehet annak, aki legfeljebb
galériákban felejti ott magát?
Where were you?
When you oughta been praying?
Sinnerman, you oughta be praying,
All on that day.
ma eszembe jutott, milyen jó lenne
valami érdekeset mondani a természetről,
hogy az anyatermészet egy skizofrén bábmester,
és az időjárás terelget minket, mint a nyájat.
végül nem gondoltam tovább a dolgot,
mert nagyon tudom sajnálni magam, uram.
most is azt teszem.
már nem bénít meg, még a véremben van.
Sinnerman, where you gonna run to?
I run to the Rock, please hide me,
I run to the Rock, please hide me,
But the Rock cried out: I can't hide you,
All on that day.
tegnap merevedési zavarom volt
egy okos delfin látványától.
szerelmes vagyok, és félek a barlangoktól.
húsz éves vagyok, és gondtalanul akarok
szájharmonikázni. ez egy üzenet, uram.
nem játszom hangszeren,
és nincsenek gondjaim.
So I run to the river, it was bleeding,
So I run to the sea, it was boiling,
I run to the sea, it was boiling,
All on that day.
lassan egy éve halogatom,
meg akarok nézni egy dokumentumfilmet
miles davisről, mert szeretném szeretni
a dszesszt, de épphogy csak élvezem.
a filmeket unom. úgy vagyok frappáns,
ahogy egy vígjáték magyarra lefordított címe.
All on that day,
All on that day.
hát ilyen a vergődés, uram.
szépen unatkozunk itt ketten,
ki-ki a maga fenségében.
milyen könnyű lenne elüldögélni,
hagyni, hogy formáljon kicsit a délután.
ehelyett meg az jár a fejemben,
hogy fogalmam sincs,
jelenleg más büntet engem,
vagy én büntetem magam,
vagy hogy ez az egész,
ami velem történik,
ami nem hagy aludni,
szóval ez a bodobácsrajként gyülekező
sok apró dolog
egyáltalán büntetés-e.
All on that day,
The Rock, the river, the sea,
Kingdom, power,
Hear me praying, Lord,
Please hide me,
All on that day.