Legyen hangja ezeknek az embereknek - Milbacher Róbert erdélyi körútjának végállomása

Milbacher Róbert erdélyi könyvbemutató-körútjának legutolsó állomása a sepsiszentgyörgyi Tein Teaház. A kaposvári születésű író és irodalom-történész Szegő János beszélgetőtársával a nemrég megjelent Szűz Mária jegyese című könyvét ismerteti, és a könyv témaválasztása kapcsán bontja ki saját élettörténetét, a gyerekkori élményeket és jelenlegi világszemléletét.

Szegő János (b) és Milbacher Róbert (j)A szerző a fent említett könyvében a falusi világot ábrázolja, és keresi arra a kérdésére a választ, hogy mi történik azokkal a szegényekkel, akik kirekesztődnek a nagyobb kultúrák forgatagából. A könyv szándékoltan egy kis világot ábrázol, és annak gyöngeségét, nyelvtelenségét, belső viszonyait, tabuit, titkait iróniával, empátiával járja körül.

Az elmúlt öt évben a szegénységirodalomnak nagy hagyománya lett Magyarországon, Borbély Szilárd Nincstelenek című regénye rávilágított ugyanis egy olyan világra, ami már nem látszik a fogyasztás és a politika irányából. Milbacher Róbert azt a réteget mutatja meg, amelyik kimarad mindenből, ami látható. A könyv mottója (“Azoknak, akiket illet, csak nem tudják elmondani”) azt a szerzői szándékot hangsúlyozza, amellyel az író hangot ad ezeknek az embereknek.

A könyvben az elbeszélések ciklusba rendeződnek. A helyszín mindvégig azonos, és az ott élő emberek útjai olykor keresztezik egymást. A szerző szerint a kisepikai műfajok követelményeinek köszönhetően megmarad a kisvilág szintjén a történet, sehonnan nem jut sehová sem a szereplő, sem az olvasó. Milbacher Róbert állítása szerint a nagy elbeszélések használni akarják az embert, mert valamihez igazodni kell. Ez a kötet az ideológiával szembe úszik, és nem sorolható a szegénységirodalom művei közé, amelyek reduktív állapotban mutatják be a hierarchia alján lévő embereket. Úgy véli, ha belső nézőpontból vannak ábrázolva, nem a nagyfokú nincstelenségre kerül a hangsúly, hanem a mindennapi nagy kérdések erősödnek fel, amelyek megfogalmazódnak a világ bármely pontján.

Milbacher Róbert titkos térképet rajzol egy gyermekkori emlékekből előhívott faluról. Ez a kis világ egy teljes világ, ahol más kulturális ingerküszöbök érvényesülnek ugyan, de minden lényegesen emberi megnyilvánulásnak tere van, és minden szinten működik az emberség. „Nem hiszek a szép mondatokban” – hangsúlyozza az a szerző, aki megpróbál az irodalmiasságon túl, vagy innen lenni, és előszeretettel torzítja az irodalmi megszólalás hagyományait.

A fotókat Henning János készítette.