.svg)
Horváth Levente: Székelykő 5.
Nincs ütközésig
(részletek)
Barlangból kiröppenő denevérek
Prológus
Fekete szkafanderben és teli oxigénpalackkal
nézünk felfelé a panel erkélyéről.
A rakétakilövő basszusa tolja halhatatlanná a pulzust.
Száztonnás cigarettát lő ki az űrbe
önnön füstje. Eltátott szád:
mintha karikákat eregetnél.
Hiába ölellek közelebb, a kihatolástól felszakad
szeretett légkörünk buborékja:
nyitottá válik a felszín, és beleszakadunk az éjszakába.
Zaklatott molekulák fröccsennek az űrbe,
mint barlangból kiröppenő denevérek.
Egy pillanatra megérezzük a tágasságot,
majd újra ránk zárul töprengéseink selymes kriptafödele.
Hamu száll, mint a
hópihék.
Csillagképeink útvesztőjében a rakétacsikk rááll pályájára.
Nincs ütközésig
A föld párás leheletén túl a vég nélküli télben
minden optika halálpontos,
sehol az égszínkék, sehol az alkonyvörös.
Arcunk lágy felszínén kristályosodó nárcizmus –
a kimérten feltartott zsebkendő
függetlenségünk lobogója.
Páncéldobozunk áttöri az emberi tér megszokott korlátjait.
Isteni a fedetlen liftakna.
Nincs gombnyomkodás, nincs ütközésig.
Két magára hagyott szkafander
Egykori használati utasításaink
elavult szertartási szövegek.
A sorompónál az eltávolodás instant határőre
rikkant
boldog szabadságot
rémült ábrázatunkba.
Eltúlzott öleléseket képzelünk
a befagyott éjszakába
fényévekre a megvalósulástól.
Mestereink tanításai
csak átvitt értelemben hasznosíthatók.
Légy halhatatlan
Lakoma
Zeusz így szólt a menyasszonyhoz:
Pszükhé, idd ki – légy halhatatlan.
Leszögezett Alprazolám Kokain
Akció Lidokain Okraszabott
Meszkalin Oxikodon Limit
Osztalék Mérték Alkotmányos
Koncentráció Amfetamin Megengedett
Adag Kontrollált Akkreditált
De végül a vén bölcs emelte
szájához bürökpoharát.
Kopjafa
Se kristály, se amorf –
bomladozó sejtek
repedt üvegcseppjei.
Már-már berezonál,
de meg-megáll a koponyaharkály.
Ritmizálj csak,
keserű keselyűmadár:
ütemedbe belenyugszom,
belealszom, beleszomszom.
Óriás madárszemeivel csak
vár, az évgyűrűk mélyére váj,
kapirgál az elmúlásban.
Ráérez a keserűmadár,
s a kopjafára rászáll.
Súrlódásról és szenvedélyről
Epilógus
„И пусть посмеются над своими страстями;
ведь то, что они называют страстью,
на самом деле не душевная энергия,
а лишь трение между душой и
внешним миром.”
Андрей Тарковский: Сталкер
„És nevessenek saját szenvedélyeiken,
hiszen az, amit ők szenvedélynek neveznek,
valójában nem lelki energia, hanem csak a lélek és a
külvilág közötti súrlódás.”
Andrej Tarkovszkij: Sztalker
Bekopog,
mielőtt elmegy.
Nincs idő elengedni,
fényképhamu száll, mint a hópihék,
a két szkafandert tél borítja.
Koman Zsombor költő, műfordító, matematikai modellező, 1993-ban született Brassóban. Verseit számos folyóiratban publikálták, első kötete októberre várható.
