.svg)
A Kolozsvári kikötő harmadik és egyben utolsó hajója kötött ki december hatodikán a Bulgakov kávéházban. A fedélzet tagjai Hyross Ferenc, Csuszner Ferencz, Sárkány Tímea és Plonicky Tamás voltak, a hajót Horváth Benji fedélzeti tiszt vezette.
A kezdeti felolvasás után Horváth Benji a felolvasott művek kapcsán arról kérdezte a jelenlevő szerzőket, hogy mi a viszonyuk az idővel. Hyross Ferenc elmondta, nála inkább az emlékezés szempontjából kerülhet szóba az idő. Csuszner Ferencz próbálja ignorálni az időt, hiszen kiszámíthatónak gondolja. Plonicky Tamás nem tartotta fontosnak az idő kérdését, azzal indokolva kijelentését, hogy „az amúgy is telik”. Sárkány Tímea kifejtette, hogy nála inkább a képiségre helyeződik a hangsúly, így inkább egy-egy kép időtartama lesz az, ami jelentőssé válik. Horváth Benji kissé filozofikusan feltette a kérdést, hogy meg lehet-e állítani az időt egy szöveggel? Először mindenki egyet értett azzal, hogy igen, majd Csuszner azért hozzá tette, hogy inkább csak kimerevíteni lehet azt, viszont annak is megvan a mértéke, hogy ez a kimerevítést mennyire lehet elnyújtani. Hyross szerint az idő áll egy szövegben, hiszen az írás prizmatikusan töri a valóságot.
A beszélgetés szála arra terelődik, mekkora befolyással bír az egyéni foglalkozás a szerzők művészetére. Hyross Ferenc elmondta, hogy pszichológiát tanult, mely nagy hatással van az írásaira, hiszen egy lélektani érdeklődést alakít ki ez által. Elmondta továbbá azt is, hogy Freud Álomfejtése nagy hatással volt rá, de orvosi egyetemre is járt, amely szintén befolyással volt írói munkásságára. Csuszner inkább technikai megoldásnak tartja azt, hogy miből tud megélni és az mellett mikor marad ideje írni. Akár a színházról, akár a digitális marketingről legyen szó, inkább a világlátására vannak hatással. Plonicky Tamás irodalomtanárként dolgozik, írásaiban olyan témákkal foglalkozik leginkább, melyek nem állnak közel hozzá. Horváth Benji rákérdezett arra, hogy hogyan bújik bele olyan emberek bőrébe, hogyan jut el az ötlettől a megírásig? Plonicky elmondta, hogy előbb rákeres dolgokra, majd hozzáteszi, hogy Jókai is úgy írta le a Vaskaput, hogy még sosem látta azt. Ezt követően Sárkány Tímea beszélt arról, hogy az olvasmányai hatnak rá leginkább, néha stílusgyakorlatként imitálja a régi irodalmi műveket. Most érzi azt, hogy kezd valami saját új hang kialakulni nála.
Szóba került a műfajiság kérdése, melynek kapcsán Sárkány Tímea elmondta, nem tartja problémának azt, hogy a műfajok közti éles határ megszűnni látszik, hiszen a kategorizálás mindig leszűkíti az értelmezési lehetőségeket. Hyross szerint ez olyan, mintha tojásból szeretnénk várat építeni. Csuszner Ferencz azon a véleményen volt, hogy a műfajok eszközök, melyeket használni lehet. Horváth Benji felhívja a figyelmet arra, hogy jelenleg a kortárs irodalomban nincs egy vezető irányzat, melyet követni lehetne. Sárkány Tímea ezt azzal magyarázta, hogy erőssé vált a perifériákra való figyelés, ezért nincs egység, hiszen a perifériák is különböznek. Hyross Ferenc is egyetért ezzel, hozzá teszi, most inkább több kisebb csoport jön létre, nem pedig egyetlen nagy.
A záró felolvasás után az eseménysorozat lezárására került sor, ahol Karácsonyi Zsolt Ünnepélyes vitorlabontás című rögtönzött szövegét olvasta fel az összegyűlt közönség számára.
