.svg)
A harmadik alkalommal megrendezett Kolozsvári kikötő rendezvénysorozatának első hajója december 4-én kötött ki a Bulgakov kávéház emeleti termében, ahol Barcsai László, Borcsa Imola, Csornyij Dávid és Sánta Miriám beszélgetésére került sor André Ferenc fedélzeti tiszt vezetésével. A beszélgetést Karácsonyi Zsolt nyitotta meg néhány szóval, ahol felvezette a kikötő rövid történetét, fejlődési szakaszait.
André Ferenc ezt követően személyre szabott kérdéseket tett fel a meghívottaknak, így elsőként Sánta Miriám kapott szót, aki a szubkultúrákhoz való vonzódásáról beszélt. Mint megtudtuk, a doktori kutatása is ehhez a témához kapcsolódik, bár költészetében nem használja tudatosan ezeket a motívumokat. Barcsai László erős költői nyelvet használ prózájában –hívta fel rá a figyelmet André Ferenc -, mint elmondta, sokat is dolgozik egy-egy szövegen, amíg eltalálja az egyensúlyt, viszont leginkább a ráérzés az, ami megszabja az alkotás folyamatát. Ugyanakkor szóba került az állatok megjelenése a szövegekben, melynek kapcsán Barcsai bevallotta, hogy inkább az ember felől közelíti meg ezt a témát, olyan helyzeteket teremtve, ahol az ember használja, kizsákmányolja az állatot. Nem feltétlenül az állatvédelem a cél nála, hanem inkább az emberi kegyetlenség felmutatása. Csornyij Dávid a kárpátaljai irodalmi életről beszélt, felvezetve a jelenlegi helyzet történelmi hátterét, mely mint kiderült, egyre inkább javul. Az elmúlt években egy olyan generáció lépett színre, melynek tagjai már nem csak szűk közegben ismertek. André Ferenc ezt követően Borcsa Imolához fordult, akit arról kérdezett, hogy a gyógyszerészeti ismeretei mennyire befolyásolják a karakterépítésben vagy egyáltalán az írásban? Borcsa elmondása szerint nem használja tudatosan ezeket az ismereteket, az egyetlen, ami köthető a gyógyszerészethez az a rengeteg ember és élettörténet, amivel találkozik.
A rendezvénysorozatba beletartozik, hogy a szerzők délelőtt iskolákba járnak felolvasni a diákoknak. André ennek kapcsán kérdezte a meghívottakat, hogy mi az, amit ilyen fiatalon adni tud egy szerző a diákoknak, akik alig pár évvel fiatalabbak, illetve, hogy mit jelent számukra az irodalmár felelőssége? Sánta Miriám és Barcsai László szerint a nagyobb íróknak sokkal nagyobb a felelőssége, mint azoknak, akik csak kevés olvasóhoz jutnak el. Borcsa Imola szerint viszont határozottan szükség van valamilyenféle felelősségvállalásra, már csak abból a szemszögből nézve is, hogy valaki vállalja a véleményét vagy sem. Csornyij Dávid példaként hozta fel azt, hogy Kárpátalján egy olyan konzervatív hozzáállásba ütközhet a szerző, ahol egy szöveg nem jelenhet meg, ha trágár szót tartalmaz, tehát ilyen értelemben a felelősség vállalás kérdésére eléggé összetett lenne a válasz.
A záró felolvasást követően néhány szó esett még a centrum-periféria utóbbi időben zajló változásairól, amelyre Bodor Ádám csak valószínűleg csak annyit mondott volna: „A centrum a perifériában van, nem lehet máshol.”
Lakatos-Fleisz Katalin fotója.
