.svg)
Részegh Botond munkája.
Álom
Meg-megcsillan
a mű csincsilla
bundasapka a
fellegjáró fejemen.
Ábrándos még
a nyalóka is.
Az őszi idő
szorongós, csalóka.
Vajon milyen szavakba
öltözzek ma?
Fahéj illatú
álmomban,
az illúzió angyala
beszélt hozzám.
Hirtelen felráztál.
Mit képzelsz?
Elcsépeltük
Elcsépeltük
a szerelmünk magjait.
Búzám legyél,
árpám s rozsom,
mert nincs színház,
s a mezőgazdaság
is hanyatlik.
A házárak az egekbe
szöktek.
Költözzünk egy
csillagra inkább.
Ott vessünk ágyat,
arassunk sikert.
Metamorf
Metamorfondírozok:
szépen,
csendben
érkeztél.
Suttogva,
szitálva, mint a köd,
szerettél
halálra.
De jó volna, ha
magammá
változhatnék
újra.
Matematika
te, szívemen csüngő!
nagyot ugrik, és
kékre tágul a tüdő.
haláltáncot jár
májunkban a részeg idő.
összead és kivon a sors.
de rám ne ronts:
már rég nem osztok,
ha te nem szorzol.
Fázom
fázom.
nagy kortyokban
iszom a forró véred.
a házban meleg van,
fő a harag a kályhán.
elpárolog a mérgem,
a szerelem,
nagy hőfokon elég.
éhesen dőlünk be
egymásnak.
Csak téged
Csak téged ismerlek.
És a káposztástészta
receptjét.
Főztem. És vártalak.
Főztelek és vártam.
Az idő puha tésztává főtt,
az agyam káposztává.
Te elpárologtál, pedig
csak téged ismertelek.
Lehazudtuk
Lehazudtuk
az álruhákat,
és nyakunkba
varrtuk egymást.
Magas szabászat,
haute couture.
Díszként hordlak
magamon, büszkén,
ezüstszürke arccal
a pamlagon heverve,
diszkrét-esztelen,
mert te vagy a potyajegy,
divatjamúlt testemen.
*
Kávéillat
Kávéillata van
a titkodnak.
Beszippantlak,
és elvesztem
a hidegvérem.
Hisztérikus, majd
balga és hallgatag
leszek.
De tovább hallgatlak.
Egekig érnek
a hegeink.
Lehet jelenünk,
ha már kimúltunk?
Sántít
sántít, de elszalad
velünk a ló.
vérszemet kapva,
egymásra kacsintva
kapunk hajba,
s szitkok tüzében,
szájunkba rágja magát
a szerelem.
