.svg)
Rohantam, de minek. Úgysem kezdünk időben, mert itt valahogy mindenki pofátlanul ráér. Egymásra. Hallgatásra. Irodalomra. A Nyitott Műhely előtt ismerősök tobzódnak. Egy előző késelésről, egy előző táborból, egy előző életből. Ez mutatja a rendezvény szépségét és korlátait is. A Késelés Villával beszélgetéssorozat vendégei André Ferenc költő és Mucha Dorka prózaíró február 18-án, hétfőn 20 órától. A moderátor szerepét szokás szerint Csete Soma és Vida Kamilla tölti be.
Az est egy Tandori verssel indul, Feri és Dorka a szerzőhöz fűződő viszonyáról mesél. A pultnál ekkor még hosszú sor várakozik. Tipikus.
Dorkát a fiatal líra és próza közötti reprezentációs különbségekről kérdezi Kamilla. Feri is hozzászól. „A lírát szeretjük, de a próza a nagy varázsló” - mondja, utalva arra, hogy a vásárlási listákat a próza vezeti. Ezen a vonalon halad tovább a beszélgetés, a prózaszemináriumok hibáiról, kérdéseiről, perverzióiról esik szó. Hogy kinek milyen hosszú, milyen erős, milyen karakteres. A novellája. „Inkább duzzogj két napig és javítsd ki, mint, hogy évekig valami szart írj” - summáza Dorka az ebbéli hitvallását.
A kritika megfogalmazásának nehézségeiről és szükségességéről mesél Feri is. Szóba kerül a román kritika erőssége, a Bretter Kör, a kolozsvári tehetséggondozás.
A harmadik téma is az irodalmi aktualitásokat boncolgatja, a JAK elnökségének lemondása kerül fókuszba. Mindketten a segítséget hangsúlyozzák, hogy mennek, hogyha kell, annak ellenére, hogy egyikük újévi fogadalmát is megszegné ezzel, miszerint idén távol tartja magát mindenféle írószervezettől.
Dorka kezdi a felolvasást. Egy regényrészletet hozott, Vivien címmel.
Hallgatom és körbenézek. Van abban valami, amit Feri mondott a prózáról és varázslásról. Időközben mindenkit kiszolgáltak. Az első három mondat után lekerülnek a poharak az asztalra, kinyújtóznak a lábak, ropognak a székek. Aztán csend lesz.
Feri versei alatt viszont a hallgatóság nevetőséggé alakul. A telefonjával közösen írt verseiből hozott néhányat. Rövidek, váratlanok, viccesek. 21. századi, valószerűtlen, algoritmus-poétika.
Majd a Slamikon rovat megszűnéséről beszél, az önismétlés elkerüléséről a slamben, a kritika szerepéről. Ha nincs visszacsatolás, nem lesz fejlődés. Hevesen gesztikulál. A kezei többet vannak a levegőben, mint nyugton.
A kötetéről kérdezi Soma. Mémek az irodalomban? Esterházy Péter és Ariana Grande egy mondatban? Simán.
Még pár gondolat a kortárs dadaizmusról, a Facebook szerepéről, a random tartalmak struktúrálásáról egy kezdőlapon. Megkeresem a wifi jelszót gyorsan. Lássuk, mennyire dadaista a kezdőlapom. Cuki kutyás képek. Egy halálhír. Valaki vacsorája. Anyázás. Életbölcsességek nagyik tollából.
Meglepetésversek. A szerzőikre nem mernek tippelni. Nem lehet rossz azért, ha annyian ismernek és írhatnak rólad jól, hogy ne merd még csak megtippelni se ki lehet az.
Mosdóajtó nyílik, a kocsmáros nevet, a poharak ürülnek. A Késelés megújulásáról tájékoztat bennünket Kamilla.
Kis irodalmi meteorológia: marad a havi rendszeresség, de a szerzők bemutatása helyett, tematikus vitaestekre számíthatunk a közeljövőben. Nagy Gabriella és Péczely Dóra lesznek a következő alkalom vendégei.
Feri és Dorka néhány sürgető témát javasol: mennyire van még értelme publikálni ma fiatalként? Ránk ragadt, idejétmúlt megszokásról van-e szó, vagy valóban elengedhetetlen mozzanat az íróvá, költővé válás folyamatában? Felmerül egy Megértő workshop ötlete is: avagy, hogyan lépjünk túl azon, hogy a másik a hülye és helyből nincs igaza.
Az estet szövegekkel zárjuk: Dorka olvas elsőnek. Ismét konstatálom, hogy a közönségnek milyen jól esik a próza. Azt hiszem van bennünk valamiféle természetes meseigény. Lassan érkezik a taps, talán a megszokás miatt. Az esti meséknél nem kell tapsolni. Még ha nem kifejezetten szokványos esti meséről van is szó.
Feri ismét egy kötetéből kimaradt verssel zár és egy kösziszépennel segíti az elmélyült közönséget. Bocsánatot kér a kedvenc számaikból álló tracklistért, ami az est további háttérzenéjét fogja szolgáltatni.
Senki nem indul. Nem mintha olyan kevés dolgunk volna. Nekem is mennem kellene, de marasztalnak. Ha rá akarsz érni, legyél olvasó. Vagy legalább író.
A képeket Bokor Krisztián készítette.
