keménycukor
Könnyű elbújni egy idegen nyelvbe.
Az érzelmeknek itt nem jut hely,
hűvös logika és betanult példamondatok
grammatikája diktálják gondolataim.
Még élvezem a felsejlő új szavak érdességét,
keménycukorként forgatom számban,
barázdáit, formáit tapogatva nyelvemmel
anélkül, hogy eljutnék a közepébe.
Hiába kérdeznéd, hogy vagyok,
ha akarnék, se tudnék többet mondani,
mert amíg új nyelvet beszélek,
a régi nem beszélhet el engem.
szemkontaktus
most ülünk először így, csak ketten.
tudom, érzékeny egyensúlyon múlik a megfelelő,
alkalomhoz és ismeretségi szinthez illő intimitás,
pedig jobb lenne olykor félretenni
az illendőség matematikai képleteit.
hagyd, hogy elkalandozzon a tekintetem
a baloldalt túl rojtosra kopott kockás terítőn,
fahéjszínű szeplőkön, falnak támasztott kerékpáron,
ferdén álló villán, varraton a második ujjperceden,
szám recés nyomán a kiüresedett borospoháron,
kerekded anyajegyen a nyakadon,
pont az inged felett.
átszállás
idegesen lihegő vonatok izzadnak.
fiúk gyújtanak cigire a peronon,
cipő nélkül, fehér zokniban várják,
hogy a szerelvény továbbhaladjon.
mindenki más a helyét keresi,
nem tudják, hova kell menniük,
ha mégis, már késésben vannak.
csak a fiúk cigiznek a peronon,
távol fűrészporos apai toroktól.
szűk szeműek, feszesek,
egymás hajlíthatatlan tükörképei.
porcelánfejüket magasra tartják,
gyermekkéz pihen a fémes csípőn.
most, első alkalommal, legyőzhetetlenek.