.svg)
A JAK-tábor harmadik napján is a délelőttöké volt a műhelymunka, melyeket délután az irodalmi rendezvények váltottak fel. Az első beszélgetés a Szívlapát című verses antológia bemutatásáról szólt, ahol Fehér Renátó, Juhász Tibor, Vida Kamilla és Péczely Dóra beszélgetett L. Varga Péter vezetésével. Néhány egyéb verses antológia kerül a terítékre még, mint például a Szép versek sorozat vagy az Egész rész című kötet, próbálják meghatározni, hogy ehhez képest mitől más a most megjelent válogatás. Mint kiderült, az antológia céljának azt tűzte ki, hogy belapátolja a szívekbe a kortárs irodalmat, a fiatalabb korosztályt célozva meg.
Az antológiába a tervezettnél kevesebb vers került végül be, de Péczely Dóra, mint szerkesztő elmondta, hogy utólag teljesen egyet ért a kiadó döntésével. Így végül öt ciklusba rendeződtek a versek a köteten belül. Mint megtudhattuk, a visszajelzések eddig nagyrészt pozitívak voltak a kötettel kapcsolatban, persze, nem könnyű eltalálni azt, hogy mi tetszik a tizenéves generációnak ma. A jelen levő szerzők felolvasnak egy-egy saját verset az antológiából és ha a kamaszokat nem is, de a közönséget mindenképp meggyőzték.
Ezt követően Zilahi Anna, Ferencz Mónika és Nagy Hajnal Csilla könyvének bemutatója következett, melyet Csuhai István vezetett. Mivel mindhárom szerzőnek az első kötetét mutatták be, így a kérdéskör is erre irányult. Szóba került a kiadás előtti bizonytalanság, a kötetkompozíciók megszerkesztése és az, hogy egyáltalán hogyan indul el egy fiatal az írás felé. A szerzők a beszélgetést felolvasással zárják.
A rendezvény sorozat ezzel nem ért véget, Tompa Andrea szerző beszélgetése következett Darabos Enikővel, ahol a frissen megjelent könyve, az Omerta kerül középpontba. A beszélgetés gördülékeny volt, előbb a címből indultak ki, megtudhattuk, hogy a hallgatási szerződést nevezték omertának, majd ebből kiindulva a hallgatás kultúrája felé terelődött a téma. Fontos pontja volt a beszélgetésnek, amikor az írói szerep került előtérbe, hiszen a szerző valós személyek történeteit építette bele a szövegébe, viszont maga a történet ettől függetlenül fikció.
Sor kerül a Mömö Ömömö című könyv bemutatására is, ahol Th. Anatol, Miklósvölgyi Zsolt és Nemes Z. Márió ismertették a művet, mely mint kiderült, különböző művészeti nyelvek összesűrítését próbálta megvalósítani. A koncepció dadaista-szürrealista vonalon igyekezett megképződni.
A táborban olyan témák is előkerültek, mint a hungarofuturizmus, melynek kereteit Bajusz Orsolya, Havasréti József, Seregi Tamás, Sirokai Mátyás és Nemes Z. Márió próbálja körülhatárolni bulvárhermeneutikai módon, hogy érthetővé tegyék azt a jelenlevők számára. A mozgalom célja a kollektív kulturális tudat kiépítése, mint például a magyarság tudat átformálása. A kultúracsinálók szerepét is pontosan kijelöli: politika helyett morálról és erkölcsről való beszéd előtérbehelyezését propagálja, valami nagyon univerzálishoz kívánja hozzákötni a mi partikuláris helyzetünket. Némiképp azt az érzést keltette a beszélgetés, hogy olyan átfoghatatlan, világmegváltó dolgokról esik szó, melyeket egy egyszerű polgár nem biztos, hogy megérthet. Ezt követően viszont kis ízelítőt is kapunk abból, hogy miről is van itt szó, hiszen egy performance következik, ahol pszichedelikus zenei aláfestésre hangzanak el szövegek, Nemes Z. Márió szíriusziul olvas fel.
A képeket Bach Máté készítette. További fotók itt érhetők el.
