Igazi nagyság

Hans Mattis Teutsch: Kompozíció szénaboglyákkal, 1915-1917
Mióta nem járunk fonóba és nem építünk kalákában csűrt, nem fésüljük a gyapjút és nem ültetjük a tyúkokat, mióta nem fordul egy közösségként velünk az évszakok kereke, azóta saját felelősségünkké vált az ünneplés és a lazítás.
Attól tartok, sokan megfeledkezünk erről. Eleve gondot okoz, hogy az adófizetőknek januárban kezdődik az esztendő, a pályázóknak tavasszal, a fesztiválozóknak nyáron, az iskolásoknak és esetleg a színészeknek ősszel, a téli sportok szerelmeseinek pedig talán de­cem­berben.
Az eltolódott évkezdethez képest azután a felgyülemlő stressz levezetésének időszakai is össze-vissza keverednek, míg végül oda jutunk, hogy egész évben vannak stresszeseink, lazulóink és ünneplőink. Képtelenek vagyunk becsületes össztársadalmi munkát, ünnepet, alkotást összehozni, rendszerint kiderül, hogy egy-egy kulcsfontosságú figura túl elfoglalt, idegösszeroppanást kapott vagy nyaralni ment.
Augusztusban Nagyboldogasszony és a hét vezér vérszerződése árnyékában hűsölünk, ha el nem felejtettük kikapcsolni a nyomtatót, befizetni a villanyszámlát, beírni a vizsgajegyeket, leadni a vezércikket, lecserélni a téli gumikat, letakarítani az esztergapadot. Őrülten igyekszik lazítani az ember, csak sajnos tele az elméje csiszolatlan munkadarabokkal, és hiába fénylik a nagyasszony jó bortermést ígérve, ha a táj fölé sűrű felhőként hajol a szorongás.
A nyári napfordulókor eszembe jut Rilke őszi versének első sora, „Herr: es ist Zeit. Der Sommer war sehr groß.” (Itt az idő, Uram. Nagy volt a nyár. Komlós Aladár fordítása), s utána egész nyáron azon töprengek, hogyan lesz nagy a nyár. Arra persze nem gondolok, hogy sehogyan sem kell a nyárnak nagynak lennie, mivelhogy ő eleve az.
Szeretném, ha velem együtt most legalább még ketten gondolnák azt, hogy Rilke tulajdonképpen erre céloz, erre az eleve a világban – de különösen a nyárban – szunnyadó nagyszerűségre, amit mióta nem járunk fonóba és nem ültetjük a tyúkokat, eltévesztettünk szem elől. Vagy szív elől. Nagy lazaság vagy laza nagyság: egyik sem az igazi. Ami igazán nagy most: a nyár. Tessék ünnepelni!