Idomár

Rareș Balarău munkája

(részlet)
Körbeülték a tüzet, mindannyian részegek voltak. Egy órája rágcsálta már azt a kevéske gombát, amit Juantól kapott, vodkát ivott rá. Lassan homályosodni kezdtek a tűz körül ülők. Elmosódott előtte a három törpe, akik Kétfarkú Frankit ugratták. Franki, akinek tényleg két farka van és állítása szerint tudja is használni mindkettőt, pont ezzel dicsekedett. Madrid mellett, az előadás után elkaptam Ellát és működtek, mondom. A naggyal pinán, a kicsivel seggbe, azt ő kérte, be volt baszva ugyan. Nekem akkora, mint neked a kettő és remélem nem élveztél bele, mert akkor két pinájú négy csöcsű lányotok lesz, óbégatta Porthos, ugyanis Ellát a Négy mellű nőként ismerte a nagyközönség. Frankivel ők ketten alkották a felnőtt sátor fellépőit. A normál jegyen felüli összegért csak nézni szabadott a dupla első és másodlagos nemi jellegeket, semmi érintés. Bár titokban akadt olyan, aki ezt is meg tudta fizetni. A társai úgy nevettek Porthos bemondásán, hogy Aramisnak még a bor is kifolyt az orrán. A három testőrről nevezték el magukat, repertoárjuk egy vívós jelenetet és túlmímelt helyzetkomikumok hadát tartalmazta, amikkel a gyerekek kedvenceivé váltak kontinensszerte. Nézzétek már, az Idomár megint elszállt, hallotta még eltorzulva ezt a mondatot valamelyiküktől, de szeme előtt már egy nézőtér derengett, tele emberekkel. A porond közepén Cecile állt.
Cecile, akit most főnökének, korábban a szeretőjének nevezhetett. Aki apja halála után a cirkusz megmentésére leszerződtette előbb Juant, aztán a többi furcsát. Cecile apja, az ő mestere, szintén idomár. Amikor a cirkuszi állatok tartását korlátozó törvény megszületett és megkapta a levelet, miszerint elveszik az oroszlánjait, éppen velük próbált. Miután elolvasta, kiment a lakókocsijához, kisvártatva visszasétált a ketrecbe, kezében azzal a Kentucky elöltöltő pisztollyal, amit egy jenki cimborájától kapott és szétlőtte a fejét. Az oroszlánokat le kellett szedálni, mert nem engedték kivinni a holtestet. Később az a pletyka terjengett, hogy azért nyugtatózták le őket, mert a vér szagára begőzöltek és csócsálni kezdték az öreg testét. Ez nem volt igaz.
Hölgyeim és Uraim, a fffantasztikus, az utánozzzhatatlan szinnyóre Entre­nador, a levegő ura, harsogta a nő. Nem értette, milyen levegő, azonban láthatatlan kezek belökték a porondra, nem jutott idő gondolkodni. Az állatai közül a három terrierkeverék, Perro, Momo és a rajtuk egyensúlyozó Kopek vártak rá. Ő törökülésbe helyezte magát, majd olyan kézmozdulatokkal, mint aki a benne rejlő energiát áramoltatja, levitációba kezdett. Taps, hatalmas ováció. A mozdulatait bonyolítva Kopeket lelebegtette a többiek hátáról. Még nagyobb üdvrivalgás, legalábbis ezt várta, de nem. Feszült, néma csend. Tovább lebegteti a kutyát, majd felemeli hozzá Perrót és Momót is. A jószágok teljes nyugalomban vannak, úgy érzi, a tudata legyőzi a gravitációt, ő maga a levegő, a súlytalanság. Kiadja az ülj parancsot, a három kiskutya a levegőben leül, hiánytalan bizalom árad az állatokból felé, érzi a lélegzetüket, a sajátját egy ritmusba hozza az övékkel. Fekszik! A három eb lefekszik, alattuk a láthatatlan szőnyeg, megpördülnek. Fel! Felállnak, a magasban plüssállatnak néznek ki. Fokozatosan leereszti őket a földre és hopp, hopp, máris felveszik a kezdő pozíciót. A nézőtér egyként, állva tapsol. Vastaps. Jutalomfalatot lebegtet a kutyáknak, azok farokcsóválva kiszaladnak. Ő tovább idomítja maga körül a levegőt, mozdulatai távolkeleti harcosokat idéznek. Feláll a levegőben, egy kard szeli a levegőt körötte. Sehol egy kötél. Az éljenző nézők és Cecile spirálalakban távolodni kezdenek, hányingere támad, mintha kihúzták volna a borotválkozóvizet és vele együtt ő is lefolyna ismeretlen csatornákba.
Idomár! Ébredj, ébredj, hallja messziről. Résnyire nyílnak szemhéjai, apró kéz pofozgatja, majd azzal a mozdulattal félre is fordítja a fejét. Kihány. Látja a tüzet, tisztul a kép. Óvatosan feltápászkodik, körbenéz, imbolyog, a száját törli. Azt hittük elpatkolsz, mondja Franki. Úgy hadonásztál, akár egy kungfumester, csak zárva volt a szemed. Rendben vagyok, köszi, kicsit szédülök. Juan visszajött már, kérdezi nadrágját porolva. Bent van a naccságánál, köp ki Aramis, szerintem nem kéne zavarnod őket. Röhögnek a többiek. Ki értene meg jobban egy farkasembert, mint egy szakállas nő, ha érted, mire gondolok, gúnyolódik a törpe. De ő már nem figyel rájuk. A szakállas nő, Klara lakókocsija felé veszi az irányt, közben látja, hogy Késnyelő Allard Ella kocsijából tántorog ki. Na, most elég volt neki egy darab francia fasz is, büdös, belterjes bagázs, gondolja. Annak ellenére, hogy letagadhatatlanul intimitás hangjai szűrödnek ki Klara kocsijából, bekopog az ajtaján. Néhány perc múlva újra, erősebben. Ki a picsa, rántja fel az ajtót Juan. Szemlátomást megzavarta őket. Ott áll előtte ez a hatalmas ember, akinek valamilyen ritka betegség miatt a teljes testét, az arcával egyetemben sűrű fekete szőr fedi. Ebből a nagy bozontból pedig egy méretes csupasz pénisz mered ki, párolog róla a női nedv. Idomár, éppen kefélek, förmed rá. Oké, tudom, bocsi, de a cucc, dadogja. Kéne! Most tértem magamhoz, ittam a gombára. Ügyes vagy, akkor várj, mutatja szőrös hátsóját felé. Inkább egy majomra hasonlít, mint farkasra, fut át az agyán, míg visszatér. Bocsánat, Juan! De tudod, megint azt álmodtam. Tudom, hogy képességed van, persze, szakítja félbe. Igen, most légidomár voltam, különleges, mint te. Aha, na itt a haskád és gyorsan tűnj el innen, dob oda neki egy zacskó fenyőillatú marokkóit. Ettől majd könnyebb leszel. Szedd össze magad! Keríts valakit egy estére. Ne álmodozz! Nyugodj meg! Te csak egy idomár vagy, kutyákkal meg két majommal, kihaló faj, semmi különleges.


Barcsai László: 1988-ban született Miskolcon, jelenleg is ott él, kulturális és irodalmi szervezőként dolgozik. 2008 óta publikál, az Orka Csoport és a Slam Poetry Miskolc alapítója.