Gyakorlat teszi a nagymestert

A vezércsel című Netflix-sorozat megjelenésekor sokan feltételezték különböző netes fórumokon, hogy azt Polgár Judit nemzetközi nagymester sakkozó élettörténete ihlette. A sorozatról írt kritikámban¹ érintettem, hogy ez miért nem történhetett így: az azonos című regény megjelenésekor, 1983-ban Polgár Judit csak 6-7 éves volt, nővéreire pedig ekkor még nem irányult jelentős nemzetközi figyelem. Ettől eltekintve A vezércsel tömegek² figyelmét hívta fel egy azelőtt kevésbé ismert vagy látványos sportra – és korunk legjobb női sakkozójára –, így várható volt a gyártó részéről, hogy idővel Polgár Judit karriertörténete is megjelenik a képernyőkön. Mindehhez fikciós sorozat helyett szerencsére a dokumentumfilmes formátumot találták a legmegfelelőbbnek, így végre maga Polgár Judit is megszólalhatott a Queen of Chess (A sakk királynője) kockáin. Bár ez A vezércselben alig jelent meg, a sakk napjainkban is erősen férfidominált, elitista, zárt rendszer. Nem véletlen, hogy A sakk királynője első snittjein csak férfiakat látunk, ahogy távcsővel figyelik Garri Kaszparov diadalmas bevonulását, majd néhány interjúrészletet a magabiztosan nyilatkozó sakkozóról, ugyanakkor Bobby Fischer megannyiszor idézett interjúja sem maradhatott ki, miszerint a nők nem elég okosak a sakkhoz. Velük ellentétben Polgár Judit első mondata a filmben az, hogy kezdetben mindenki alábecsülte.

Polgár Judit és nővérei, Zsuzsa és Zsófia gyerekkora korántsem volt szokványos. Ismert, hogy a lányok édesapja, Polgár László egy sokat vitatott kísérlet alanyává tette őket gyermekkoruk óta. Hipotézise szerint a zseniket nem felfedezni kell, hanem kitartó munkával, gyakorlással kinevelni, így ebben a szellemben tanította lányait matematikára, idegen nyelvre és sakkra – ahogy a sorozatból kiderült, ez volt a leghozzáférhetőbb a hetvenes évek magyar szocializmusában egy kevésbé tehetős pedagóguscsalád számára. Nem marad említés nélkül az sem, mennyire ellenezte a szocialista rezsim ezt a rendhagyó gyermeknevelési módszert (még azzal is megfenyegették, hogy elveszik tőlük a gyermekeket), és milyen áldozatokat követelt a kísérlet a lányoktól: napi több mint nyolc óra feszült figyelmet, gyakorlással töltött hétvégéket, születésnapokat, magántanulói iskolaéveket – tulajdonképpen egy teljes gyermekkort. A film nem foglal állást a kísérlet etikusságával kapcsolatban, érezhető egyfajta távolságtartás abban, ahogy hirtelen kínos csendbe némul a háttérzene Polgár László interjúrészlete alatt („Nálunk minden nap munkanap volt. Nagyon szórakoztató volt a gyerekek számára…”), és Polgár Judit is csak nehezen tud felelni arra a kérdésre, hogy mit gondol felnőttfejjel édesapja ötletéről.

A film fókusza hamar átáll a Polgár családról a legkisebb lányra, Juditra, és Garri Kaszparovval folytatott mérkőzéseire. Mindezek tétje nem csupán az, hogy valaki a gyerekkora óta csodált világbajnokkal méri össze tudását, hanem nőként mérkőzik meg a szakma legjobbjaival, rendszerint kávéházi sakkozónak nézik, nem fognak vele kezet, győzelmét mindössze egy rossz nappal vagy érdektelenséggel magyarázzák, sikere eltörpül a férfi játékosoké mellett (ahogy ez a legtöbb sportra igaz), és ha csaláson kapja ellenfelét, jobb, ha csendben marad. A film visszatérő motívuma így az, ahogy Polgár Judit győzelme egyben a sakkszakma előítéletei feletti győzelem is, holott ez csupán nyitólépés egy még mindig hosszúra nyúló játszmában.

Annak érdekében, hogy a dokfilm dramaturgiája megágyazzon ennek a narratívának, ugyancsak áldozatra volt szükség: nem csak Polgár Judit nővérei szorulnak háttérbe, hanem más jeles magyar sakkozók is. Az 1988-ban Szalonikiben rendezett sakkolimpia nagy áttörést és nemzetközi figyelmet jelentett a Polgár testvéreknek, ugyanakkor a film kissé felületesen ábrázolja a csapat negyedik tagját, Mádl Ildikót, aki állítólag megelégedett volna az ezüstéremmel is, de a kiskamasz Polgár Judit nagyobbat mert álmodni. Nem tér ki arra a részletre a film, hogy Mádl Ildikó vőlegénye útban az olimpia felé életét vesztette egy autóbalesetben, Mádl mégis kivételesen játszott a tragédia ellenére is.³ Mintha egy stratégiai gondolkodást és alapos figyelmet igénylő sportról szóló dokumentumfilmben a néző nem tudna több mint egy erős női szereplőre figyelni.

Érezhetően ízelítőnek, ismeretterjesztőnek szánhatták A sakk királynőjét, egyszerű és könnyen fogyasztható narratív eszközökkel – ez abból is adódhat, hogy a filmet rendező Rory Kennedy elsősorban társadalmi és történelmi kérdésekkel foglalkozik filmjeiben, nem kifejezetten a sakkal vagy sporttal. Polgár Judit teljesítménye például mindig valamivel összemérve jelenik meg (Judit a kerület, vagyis a lakókörnyezete, Fischer rekordja vagy sokadjára Kaszparov ellen), ezek adják a film jelenetezésének struktúráját is. A sakkjátszmákat élénk, önbizalmat sugárzó slágerek lazítják, megannyi stockgyanús vágóképpel, amelyeken egy nő harisnyában és magas sarkú cipőben topogva gondolkozik következő lépésén. Az interjúalanyok fényűző, de lényegében üres enteriőrökben szólalnak meg. Láthatunk még megannyi archív televíziós és személyes felvételt, kamerába mosolygó Polgár lányokkal, esküvővel, tengerparti nyaralással.

Egyszóval eléggé zavaros az összkép, A sakk királynőjéről nehéz megállapítani, hogy kit szeretne megszólítani. Mert bár a sakkjátszmák bemutatása kifejezetten izgalmas mind a kommentár, mind a vizuális megoldások terén, a film nem nyújt elég alapos betekintőt sem a nemzetközi, sem a magyar sakkvilágba, pedig az eddig ismert statisztikák alapján az előbbire mindenképp lett volna igény. Nem derül ki semmi gyermeksakkozókról, hasonló kísérletekről, a nők helyzetéről a sakkban, magyar sakkozókról, szovjet sakkiskoláról; vagy arról, hogy a megannyi memoár, képességfejlesztő tankönyv vagy a Berg Judittal közösen írt ifjúsági regény⁴ ellenére miért nem sakkoznak Polgár Judit gyermekei? A film tudatosan kerüli a megosztó vagy nehezen körüljárható kérdések tárgyalását – és ezzel megkerüli azt is, hogy központi alakja, Polgári Judit örökségét a maga mélységében mutassa be.

Polgár Judit érdemei megkérdőjelezhetetlenek: tizenkét éves korától kezdődően huszonhat évig volt töretlenül a világ legjobb női sakkozója. Visszavonulása óta aktív támogatója annak, hogy a sakk iskolai tananyagként is szerepeljen az oktatásban. Ez a kivételes karrier megérdemelte volna, hogy alaposabban láttassák, akár egy hosszabb terjedelmű dokuszéria erejéig. Megannyiszor elhangzott az a közhelyes frázis, hogy a sakk olyan, mint az élet, és a sakkhoz is türelem kell. Kénytelenek vagyunk tehát kivárni a következő lépést.

‍

A sakk királynője (Queen of Chess), színes amerikai dokumentumfilm, 2026. Rendező: Rory Kennedy. Forgatókönyvíró: Mark Bailey, Kevin Mc­Alester. Szereplők: Polgár Judit, Garri Kaszparov, Tatev Abrahamyam, Harut Akopyan, Ian Russell, Rachel Wolf. Operatőr: Juhász Imre. Vágó: Jesse Overman, Azin Samari. Zene: Camilo Forero. Gyártó és forgalmazó: Netflix.

Jegyzetek

¹          Sakk, Drogok, Rock & Roll. Helikon 2021/2. Online: https://www.helikon.ro/bejegyzesek/sakk-drogok-rock-roll (2026. 03. 05.).

²          62 millió háztartásban nézték meg a sorozatot a Netflix adatai szerint, akkor a legsikeresebb miniszériaként tartották számon.

³          Ághassi Attila: Szívszaggató tragédia árnyékában született meg 35 éve a magyar sakk legendás olimpiai aranya. Online: https://telex.hu/eszkombajn/2023/11/12/madl-ildiko-volegeny-gyasz-emlekallitas-perenyi-bela (2026. 03. 05.).

⁴          Berg Judit: Alma. Polgár Judit közreműködésével. Ecovit, Budapest, 2013.

‍