Gomba, gombászás és mikolíra

‍avagy gombaköltészet gyermek olvasóknak Jánk Károly Őzláb Rudi és társai című gyermekverskötete nyomán

‍

A 65 éves Zsigmond Győzőnek

Bár meghonosodott a hagyományban, több helyen lenézik a gombászást: szegények megélhetésszerű foglalkozásának tartják vagy úri hóbortnak. Nem veszik észre a szélesebb kultúrkörbe való tartozását. Mint ahogy más élőlénynek, a gombának is megvan a saját kultúrköre, bekerült a képzőművészetbe, a mesékbe, a szépirodalomba, legújabban a gyermekköltészetbe. Ez utóbbiban sokáig az említés, a motívum szintjén volt jelen, leginkább formájával, színével, előfordulásának körülményeivel hívta fel magára a figyelmet (pl. Benedek Elek: A gombakirály, A gombakirály háborúja, Fodor Sándor: Csipike). Újabban Jánk Károly szatmári költő életművébe kimeríthetetlen témaként épül be a gombák világa, egész kötetre való verset ír a különböző gombafajtákról, megteremtve a költészet újabb változatát, a mikolírát vagy gombaköltészetet (Jánk Károly: Őzláb Rudi és társai. Profundis Kiadó, Szatmárnémeti, 2012. Boros Borbála illusztrációival). A költő összesen 42 gombafajtát mutat be, mindegyiknek külön portréverset szentelve. A könyvhöz előszót író Debreczeni Éva így méltatja Jánk Károly sajátos módszerét, költői gombaportréit: „Mindegyikhez fűződik egy kis sziporka, egy kis történet, így lesz mindebből valódi kirobbanó gombaköltészet, nemcsak apróknak, hanem nagyoknak is, akik szeretnek (s még bírnak!) árnyas erdőben hajlongva kutatni az avarosban, és szakkönyvvel vagy verskötettel, netán könyv nélkül, fejből gombafejeket azonosítani” (3.).

Költőnk keretes szerkezetbe foglalja gombaportréit: Gombászni nagyon jó címmel rapszodikus indulóval indítja lírai gombászatát, végül búcsúverssel (Búcsú) zárja a közös kalandot. Az induló pattogó ritmusával kelti fel a gyermek olvasó érdeklődését a gombagyűjtés iránt. Megidézi a helyszíneket (erdő, mező), a kellékeket (hátizsák, kiskosár), felkészítve olvasóját a természetjárásra, illetve a gombaszedésre. Visszatérő motívumok az induló szövegében a lyukas mogyoró és a civakodó manók, ezek az erdei manók testalkatukkal és kalapjukkal is a gombákat idézik meg: „Három lyukas mogyorón / civakodik két manó!”. Ahogy a természetjáró gyűjtögető lépked gombától gombáig, úgy szökdécsel a költő éber figyelme az ehető gombafajták között, megidézve azokat a gombákat, egyedeket, amelyekről később teljes vers születik: tinóru, fülőke, kucsmagomba, tőkegomba, tintagomba, tölcsérgomba, gereben, csiperke, szegfűgomba, rókagomba, galambgomba, szarvasgomba, őzlábgomba, vargánya stb. Mire tele a kosár, elkészül az induló is, boldog és sikeres befejezés ez a gombászó és a versíró személy számára egyaránt. „Kész a gombász-induló, / ó, gombászni nagyon jó…”

A gombaismertetők okoskodó, száraz leírásai helyett Jánk Károly gombaversei megjelenítik, egyediesítik és megszemélyesítik az egyes gombafajtákat. A gyermek olvasó élmény- és tapasztalati világa belekerül a lírai gombaismereti tárba, melyben békésen megférnek egymás mellett a játék, a környezetismeret és a mesevilág motívumai: „Cifra palota, / a korallgomba / senki mással nem cserélne, / nem is áll szóba. // Cifra palota, / bársony tafota, / valahol az óceánban / él a rokona” (Cifra korallgomba). Ennek a versnek közismert referenciái vannak a gyermekköltészetben; egyrészt az énekelt gyermekmondókára (Cifra palota), másrészt Nemes Nagy Ágnes gyermekversére (Cifra palota) emlékeztet. Így válik otthonossá a gombaköltészet a gyermek olvasó számára; az előzetes ismeretek feloldják idegenségérzetüket, eloszlatják fenntartásaikat és várakozásukat (ha egyáltalán van?) a lírai gombászattal szemben.

A költő vigyáz arra, hogy ne váljék unalmassá. A lírai gombászatának erényei: tartalmi és formai változatosság, szórakoztató játékosság, animisztikus látásmód, mesei motívumok használata. Versről versre bontakoznak ki a különböző gombajellemek: a név indukálja a választékos szóhasználatot (Császárgomba); megismerjük a kényes, arrogáns és fennhéjázó jellemet (Csiperke); feltárul a gyilkos és áldozat viszonya a Gyilkos galóca című versben. A címadó gomba valóságos kéjgyilkos, ölésre, gyilkolásra predesztinált egyed, visszaeső bűnözőként a krimik hangulatát idézi fel. Nősülésekor a násznép szintén mérgező gombákból áll: susulyka, mérgező tinóru, kígyógomba. A vers „orosz népi” variációja oldja fel a feszült hangulatot: „Galóca – /apóca, / Ivanuska, / Ványecska, / fogjunk be a trojkába, / itt lakom csak / tizenhárom / versztára!” Dekadens versváltozat és jellemváltozat készül a Kénvirággomba című verssel: árulkodó jel a „sárga felöltő”, a „sárga mellény”, a „sárga smink” és a „sárga kalap”. A gombafajták között megtalálható a mindenkori sztár, a szegfűgomba (Szegfűgomba, kedvenc sztárunk). Sztárságának ismertető vonásai és gesztusai vannak: „Chevroleten / robog át az interneten”, „minden toplistákon / szerepelt a koranyáron”, „szerepelt az első ötben”. Van olyan gomba, melyik hős és vitéz voltáról ismert a gombatársadalomban, természetes, hogy a róla készült portrévers a vitézi énekek stílusát idézi: „kardot hordott meg kelevézt, / nagy kalapot feje helyén, / rojtos gallér paszomántja, / fehér pettyes a dolmánya” (Párduc Galóc). Ebből a színes társaságból nem hiányozhatnak a kukázó és hajléktalan gombák sem (Szemétlaki szemétlakók): „Szemét – Laki s Szemét – Lakó, / két öreg korhadéklakó”, azaz szaprofitonok. Ebből a versből ismerhetjük meg a mikológia biológiai lexikonokba illő szakkifejezését, a szaprofitont. Jelentése: „A véletlen folytán szennyezett vizekbe került, és ott több-kevesebb ideig élő lények a szaproxén fajok” (Biológiai Lexikon, 4. k. S–Z, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1987, 114.).

A költő az egyes gombaformákba, beszélő neveikbe tárgyakat, személyeket képzel bele játékosan (Trombitagomba, Az óriási pöfeteg, A cölöpszent, Őzláb Rudi, Párduc Galóc). A Cölöpszent című vers a háromtönkű cölöpgombáról szól párbeszédes formában: a költő/olvasó és a gomba társalog. Beszélgetésükből kiderül, hogy ez a gombafajta fatörzsön nő az erdőben. Párbeszédük panasszal kezdődik: „Engem az erdei / népek / útjelző cölöpnek / néznek. / Itt ülök már / sok-sok éve, / s fohászkodom / fel az égre.” A kötet címadó verse (Őzláb Rudi) szintén portrévers, személyi jegyei: „hatalmas kalap”, „hosszú szár”, ezzel válik ki társai közül, nem csoda, ha a gombásznak „óriási méretétől / szabad szépen szájat tátni”. Olvasóként mi sem vonjuk ki magunkat a varázsa alól: „Ez ám a legény a bakon, / Őzláb Rudi nyurga nagyon, / átugrik öt bakaraszon!” Története mégis kudarccal végződik, mert az olimpiai rúdugrásban „a kalapja / megakadt ott fönn a lécben!” Át kell élnie minden olimpikon sikertelenségét, ami a vers elején erénye volt, a méretes kalapja most vesztét okozza: „Őzláb Rudi nagyon búsul, / a kalapja miatt csúful / elbukott a nyári tornán, / innen minden papírformán.” A párduc galócáról klasszikus történelmi versformában, lírai énekben ír a költő. A Párduc Galóc a hajdani vitézi énekek parafrázisa az egykori énekmondók modorában. Erről győznek meg bennünket a műfajból átvett kifejezések: kard, kelevéz, paszománt, dolmány, kopja. Arra jók, hogy hitelesebbé tegyék az elképzelt viadalt, bajvívást vitéz Párduc Galóc és az őt támadó „gombajáró szúnyogokkal”.

Néhány vers a jellemfestés mellett ismereteket közöl a gombák lelőhelyéről, természeti környezetéről, elkészítési módjáról (Óriás pisztricgomba, Keserűgomba I., II., Selyemgomba, Ragadós bocskorosgomba). A pisztric rímhívóként az igriccel rímel, kibontakozik a versben (Óriás pisztricgomba) egy történet, melynek szereplői a bükkfán élő pisztric és az énekmondó „sovány igric”. Bár létrejön közöttük a találkozás, mégsem kerülnek közelebb egymáshoz, ennek objektív akadályai vannak, meghiúsítva a gombászást: „Magasan volt fenn / a pisztric, / nem ért fel hozzá / az igric, / így tán most is él / a pisztric…”. A gomba természetéről, elkészítési és elfogyasztási módjáról szól a Keserűgomba című vers. Műfaja én-vers, vagyis maga a gomba szólal meg mindkét változatban; az első változat ajánlatot tartalmaz elkészítési és elfogyasztási módjáról: „Húsom kissé keserű, / de ki szeret, megbecsül. / megbecsül / és begyűjt, / aztán begyújt / s megsüt nyárson, / juhtúrósan és parázson – / ó, a szabad ég alatt / kesernyés, finom falat!” A II. változat mellékdal a „züllött rokonról”, a szőrgombáról (Mellékdal a szőrgombáról). Külalakja és ehetetlen volta miatt megveti a nemes rokon, ellenszenvet keltve az olvasóban: „Szőrén-szálán / ehetetlen, / borostája / lehetetlen, / nem látta még / borotva. / Több mint gyanús / a pofa, / nyelné el a / morotva!” A Selyemgomba című versből megtudjuk, mit jelent a mikorrhiza kifejezés. A gombahatározó szerint a mikorrhiza a gomba és a fa életközössége. A gomba a micéliumot a fa gyökerei közé szövi, így különféle anyagot képesek átadni egymásnak. A fa tápanyagot, például cukorvegyületeket ad át a gombának, míg a gomba segít a fának a víz és az ásványi anyagok felvételében (Bärbel Oftring: Milyen gombát találtam? 85 gombafaj, Fordította Jakab Judit. Kiadja a Sziget Könyvkiadó, 2023. 110.). A gombáról és természetéről pontos leírást kapunk a versben: „Bordás szélű a kalapja, / be van vonva fényes lakkal. / Talpig úriember-forma, / józan éltű, nem borissza, / gyökéren él, mikorriza. – / Selyemgomba minden reggel / konzultál a gyökerekkel.” Önmagát láttatja, mutatja be a következő verstárgy, a ragadós bocskorosgomba, miközben a körülötte lévő világot és a vele megtörtént eseményeket értékeli. Műfaja (Ön)leíró költemény: „Inkább sovány vagyok, mint zömök. / Tönkön növök, / a tönköm szép bocskoros, / a kalapom / esővíztől csatakos” (Ragadós bocskorosgomba).

Ezekből a gombaversekből kitetszik, hogy költőjük gazdag mikológiai ismereteket halmozott fel; melyeket egyrészt tapasztalatból, erdőt-mezőt járó gombászásból, másrészt gombáskönyvekből, gombahatározókból szerezte. Szerzett ismereteit átmentette a költészetbe, mindezt nagy kedvvel, a gombászó költő örömével tette, örömet szerezve olvasójának is. Jánk Károly ismeretszerző és örömszerző tevékenysége nyomán jöhetett létre ez a gyermek olvasóknak szóló lírai gombáskönyv.

Könyvészet

Biológiai Lexikon, S–Z, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1987, 4. k.

Jánk Károly: Őzláb Rudi és társai. Boros Borbála illusztrációival. Profundis Kiadó, Szatmárnémeti, 2012.

Oftring, Bärbel, Milyen gombát találtam? 85 gombafaj. Fordította Jakab Judit, Sziget Könyvkiadó, Budapest, 2023.

Zsigmond Győző: Népi gombászat a Székelyföldön. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2011.

Zsigmond Győző: Gombák a magyar néphagyományban. Etnomikológiai tanulmányok. Tortoma Könyvkiadó, Barót, 2020.

‍