Farkas, okkal kitáncoló

Az ember olyan állat, aki magaviseleti kódokkal ruházza fel a többi állatot, mindezt nyilván önmagához viszonyítottan. Társadalmi szerepvállalásai és cselekedetei során egyes kódokkal azonosul, másokat vetélytársaira aggat, és vannak kódok, amelyek a felsőbbrendűség érzetének leszögezéséhez szükségesek. A kódok jelzős kapcsolásában az előjelek az alkalomnak és célnak megfelelően akár fel is cserélhetőek. Ha van idő és helyzet, amikor, teszem azt, a farkas magányossága, céltudatossága, ereje és kitartása jellemnégyszögén belül szükséges meghatároznom magam egy bizonyos feladatkör elvégzésében, akkor tehát a nemes farkashoz illően dolgozom, egyedül, eredményesen, jól. Ha viszont a vetélytársak csapatmunkával, szabályszegéssel, hátulról, alattomosan kerülnek fölénybe, akkor ugyebár falkában, ordas módon gyűrnek le, mint valami toportyánok. A szabályszegés más esetben viszont erény, amiképp csökönyösségnek fogjuk fel alkalomadtán a törtető társtalan munkavégzést is.
Hadd szemléltessem a fentieket egy hollywoodi filmes referenciával: Kiképzés (2001, r. Antoine Fuqua). A két főhős párbeszédeit át- és áthatja az „are you a wolf, or are you a sheep?” kérdése. Itt nyilván a keménytökű utcai zsaru analógiájában a farkas pozitív kapcsolás. Amikor azonban ugyanezek a zsaruk csapatban kirabolják a védtelen drogdílert, hasonló módon farkasokként viselkednek, ezúttal negatív konnotációban.
A farkas esetében létezik még egy kód, amelynek emberi jelzőként való használata visszaüthet. Önmagában véve az állatfaj legnemesebb tulajdonsága lenne, amely a világtörténelem során számos hőst jellemzett, a mai társadalomban viszont attitűd gyanánt elkerülhetetlenül gyanús. Ez a szabadság csökönyös szeretete, a megszelídíthetetlenség, és a farkas egyetlen olyan jellemvonása, amely most ismét kizárólag az övé, éppen azért, mert határozottan velünk szemben nyilvánul meg. A farkas szóba eleve bele van kódolva a vad szabadság érzete (hiszen ki hallott már házifarkasról?). És ott van még a számtalan szólás, közmondás, minden olyan kultúrában, amely látott már közelről farkast.
A francia Jean-Jacques Annaud a kínai filmgyárban adaptálta a rendkívül népszerű Farkastotem című, félig életrajzi regényt, amelyet Jiang Rong álnév alatt egy pekingi professzor, név szerint Lü Jiamin írt és 2004-ben jelentetett meg. Egyik sem volt veszélytelen vállalkozás, tekintve, hogy a regény cselekménye a hatvanas évek második felében startolt kínai kulturális forradalom idején zajlik, és lényegében a kényszerű modernizáció ürügyén indított esztelen pusztítást tematizálja. Mindkettő megtűrt alkotás tehát abban a szelídarcú kommunizmusban, amelynek legitimáló előképe a Mao-rezsim, és amely őrült tempóban a maga kulturális-gazdasági forradalmát hajtja most végre.
A cselekmény középpontjában a Belső-Mongólia érintetlen sztyeppéin nomád életmódot folytató kisközösség áll, amelyet két külső ellenség fenyeget éppen: a kínai kulturális forradalom és a farkasok. A farkasokkal eddig harmonikus viszonyt folytattak, tisztelték és megbecsülték a természet körforgásában betöltött helyüket, és a városról jött modernizáló brigádok megjelenéséig nem is kellett tartaniuk a támadásuktól. Ám a piros kisbuszon érkező Chen Zhen-nel, a mandarinul írni-olvasni tanító főhőssel egyidőben terepjárón befutnak azok a káderek, akik többet vesznek el a természet nyújtotta és farkasok által elejtett gazellákból, mint amennyi a falka túlélését biztosítaná, ráadásul a párt elrendeli a farkaskölykök elpusztítását is, így a falka bosszúból legyilkolja az állami ménest. Chen Zhen egy kölyköt megment, titokban nevelgeti, mígnem rajtakapják, s a félig háziasított, de szabadságvágyát soha el nem veszítő farkas a többi, szabadon garázdálkodó társai újabb támadásainak következményeit kénytelen elviselni a babonás telepesek részéről, miközben ő maga sem egy minta-háziállat. Kissé kuszának és hézagosnak tűnhet immár a beszámoló, de nem kell aggódni, a cselekmény is éppen ennyire tobzódik a logikai buktatókban és az erőtlen történetvezetésben.
Annaud remekül építi fel a falka motivációs listáját, gyönyörűen fényképezi a szürkületben fenyegetően csoportosuló farkasokat, és remekbe szabott dinamikával, lenyűgözően koreografálja a hatalmas sztyeppei vihar idején a lovak ellen intézett támadást, ám az emberi cselekményszállal mintha nem tudna érdemben mit kezdeni. Úgy a játékidő feléig korrekt középszerű filmet rendez, azután viszont szétfolyik az egész. Chen Zhen talán kíváncsiságból, talán az emberi kegyetlenséggel szembeni lázadásból, talán szeretetből menti meg a kisállatot, de későbbi ragaszkodásában teljesen figyelmen kívül hagyja mind a józan észt, mind az öreg nomád tanácsait, mind a külvilág kényszerét, jóllehet racionalitásból eleddig fényesen szerepelt. Képtelenség immár azonosulni vele, s a néző ellene fordul. Szeretetének hatásfoka nem egyértelmű, indokai ködösek, cselekedeteit kapkodás és gyermeki naivitás jellemzi. Írhatnánk mindezt fiatalsága és tapasztalatlansága számlájára, ámde a jellemében beállt gyökeres változás magyarázat nélkül marad. A farkassal közös története (barátságnak nem nevezhető, hiszen egyoldalú) a pótcselekmény ívéhez képest is sután ér véget, és hiába James Horner patetikus húrokat pengető zenesávja, a kapcsolatba érzelmet nem olt, és még kevésbé magyarázza. Mi tagadás, a történetvezetésben nem jeleskedő rendező a filmzenét egyfajta narratív kibúvóként használja, az érthetetlen emberi motivációk tengerén hangzással nyerhető érzelmi vihart igyekszik kavarni, mintegy tust húz a nihilre. Az író Lü Jiamin mentségére legyen mondva, Annaud és a forgatókönyvírók átirata számos ponton eltér az eredeti szándéktól, ráadásul a filmbe szerelmi szálat is írtak, amitől giccses, halovány vadnyugati románc érzetét keltik a végső mozzanatok (egy félszeg csók után a mongol csaj tenyerébe veszi Chen Zhen arcát, becsücsörít és felkacag: ti kínaiak, ti!). A többi hős jellemfejlődése is bukfenceket vet, egyiket a másik után, és a kétórás játékidő ellenére karakterük messze kidolgozatlan és egysíkú marad. A farkasokkal foglalkozó cselekményszál ennek ellenére erős, de kevés (az állatok betanítása Andrew Simpson érdeme). A táj is gyönyörűen fényképezett, de mindhiába az üdezöld nagytotálok, narratív szerepük eltörpül a botlások mellett.
Annaud dolgozott már állatokkal, például A két testvér (2004) című kalandfilm forgatásán, és rendezésért kijáró César-díjat éppen A medvéért (1989) kapott, e téren szerzett tapasztalatait pedig a Farkastotemben remekül kamatoztatja, viszont az emberi kapcsolatok és dinamikák terén itt jócskán mellényúlt. Ordasul, mondhatni.


Farkastotem (Wolf Totem), színes kínai–francia film, 121 perc, 2015. Rendező: Jean-Jacques Annaud. Forgatókönyvíró: Jean-Jacques Annaud, Jiang Rong, Lu Wei, Alain Godard, John Collee. Zeneszerző: James Horner. Operatőr: Jean-Marie Dreujou. Vágó: Reynald Bertrand. Szereplők: Shaofeng Feng, Shawn Dou, Ankhnyam Ragchaa, Yin Zhusheng, Ba Shen Za Bu.