...és akkor lerobbant a csónakunk a Tisza közepén. Kortárs Hangon irodalmi tábor (1)

A Kortárs Hangon pályázat irodalmi táborait 2017 nyara óta Tiszabábolnán szervezik meg: egyet áprilisban, közvetlenül a díjátadó gála után, egyet pedig augusztus végén. A nyári táborban rendszerint saját szövegek elemzése és gondozása kerül előtérbe. Műhelyvezetőink ebben az évben is Kollár Árpád és Magolcsay Nagy Gábor voltak, akik még véletlenül se engedtek minket túl sokáig lazsálni – kivéve talán akkor, amikor focimeccs volt. A tábor augusztus 27-én kezdődött és egészen szeptember 1-ig tartott.

Irodalmi táboroknál már megszokott dolog, hogy rendkívül eldugott vidékekre kerülnek. Így amikor legalább négy busz- és vonatátszállás után megkérdezem valamelyik sofőrtől, hogy merre kell tovább menni aktuális tábor helyszínéig, akkor vagy maga sem tudja, vagy épp azt tippelgeti szkeptikusan, hogy mégis miért pont a semmi közepén? Elsőre sokszor én sem tudom a választ (talán a semmi közepe áll a legközelebb a kortárs irodalom helyzetéhez), de elég csak pár nap Tiszabábolnán, és megbizonyosodom a semmiközepeség valódi varázsáról.
Ahogy lejutok a sokadik buszomról, egyből a Csillagfény kocsma és a megbízhatatlan órarendű Coop fogad (két kulcsfontosságú hely az elkövetkezendő egy hétben). Az első ebéd még csendben telik, ismerkedünk, felidézzük, hogy találkoztunk már valahol; mentoraink sírást, fogcsikorgatást és kitartó szövegszálhasogatást ígérnek nekünk; a háttérben pedig a TV2 duruzsol. Kiderül, hogy Majka visszavonhatatlanul szakított Curtisszel, megszületnek az első beszédtémák és az első kihívások: írjunk horror-sci-fi-haikut vagy disztichon-bulvártudósítást. Természetesen a Bumm fagyi és sztrapacska egyből visszanyal, így a műhelyvezetőink is hasonló kaliberű feladatokkal kell megbirkózzanak.
Estére Szűcs László, a Várad főszerkesztője mutatja be nekünk a folyóiratot, annak történetét és további terveit. Ezt követően már bele is vetjük magunkat a szöveggondozásba: első számú áldozataink a közhelyes jelzők és képzavaros zavarképek. Társaságunk egy része prózával foglalkozik, de akadnak bőven lírikusok is, illetve olyanok, akik mindkét műfajból hoztak szemelvényeket. Irgalom nincs, minden mi szem-szájnak rossz ingere, vita tárgya lehet, és az is. Titokban mindenki azt várja, mikor kezdi el valamelyik mentorunk az asztalt csapkodni dühében, ha megfejthetetlenné kódolt verspróbálkozással találkozik.

Másnap folytatódik a műhelymunka, délelőtt Magolcsay Nagy Gáborral térképverseket írunk, illetve egy adott mondatot kell prózával, majd lírával folytatnunk. A heves munka során csak néhányunknak tűnt fel, hogy a Pákász vendégházba beszökött egy verskedvelő varangy is. Ebéd után a Vörös postakocsival és Kulin Borbálával ismerkedünk meg, majd Kollár Árpáddal folytatjuk a szövegcincáló munkát. Sértődésnek helye nincs, edzett csapat vagyunk már: csuklóból elemzünk mindent, tisztában vagyunk azzal, mit szeretnénk elmondani. Kedd estére nem hivatalos sziesztát és focimeccset rendelnek el nekünk: amíg egyesek az athéni csapat tizenegyesét méltatják, mások a trashirodalom ékes gyöngyszemeivel vagy a földszinti pingpongasztallal ismerkednek.
A napos idő hatására harmadik nap műhelymunkái kikerülnek a Tiszapartra, a békés bábolnai közeg mondhatni inspirálóan hat ránk, sokkal könnyebben írunk szöveget, mint odahaza. Páran a csónakázás lehetőségével szemezünk: megbeszéljük, hogy estére berobogunk a Holt-Tiszába, nem lehet semmi baja a csónaknak, az már tavaly megtörtént. Ebéd után Korpa Tamással és a FISZ-szel ismerkedünk meg, majd újból visszatérünk a saját szövegeinkhez, ezúttal azonban a műhelymunkában Korpa Tamás is besegít és kompakt verssé gyúr pár potenciadús próbálkozást.

A vacsorát követően kerül sor a tábor legspontánabb csapatépítő tréningjére, az említett csónakázásra. A történelem szégyentelenül megismételi önmagát: újból vízben rekedünk egy makacs motorral. Most azonban két csónakkal indultunk útnak, így kihúzhattuk egymást a pácból. Ahogy szárazföldet érünk, egyből nyugalom-sörök után nyúlunk, eközben megtudjuk a csónaktulajdonos fiától, hogy tulajdonképpen csak simogatni kell a motorokat, ha leállnak, ennyire egyszerű. Ettől a ponttól egyből akadnak közös élmények, témák és szúnyogcsípések, így az elkövetkezendő napokban valószínűleg nem lesz már szükségünk a TV2-re vagy Majkáékra. Adódik egyéb alapzaj.