először a test (versek)
XXXIII. ÉVFOLYAM 2022. 16. (846.) SZÁM – AUGUSZTUS 25először a test (versek)
mai întâi corpul
a nyüzsgés egyik szobából a másikba
a földrészen kívül egy másik lakónegyedben
a lassúság amelyhez a veszteséget kötöd
a kis lábujj mozgása
a kabát levétele egyetlen manőverrel
az ötórai tánc
négyórányi tánc után
komor sokaság közepén
a test annyi trükkre képes
meddig tart még a végső kilengés
az egyensúly javára
mennyi jó szándék és mennyi öröm
az apró vesztett csaták után
egy ívelő kéz elszórakoztat
mert feléd közeledik
nehéz a szemhéjad de a város még messziről hallik
megiramodhatnál akár
aritmiák és érzéki kisiklások után
de először a test
meghőkölsz elindulsz
követed őt a sötétben
meddig tart még a végső kilengés
az egyensúly javára
egy más pillanatoknál jobb pillanat
un moment mai bun ca alte momente
vannak gesztusai a természetnek
mint a napfény alkonyatkor
pufók arcokat és félig hunyt szemeket simogat
azon kapod magad hogy megöleled
egész eddigi életed
szagolod a levegőt a hálón keresztül
ennyit enged a tested
amikor kintről hideg jön
és az autók meggyérülnek
minden szétesik
halvány káposztaszag
fúj a szél
ez az erőlködés
sem hasznos sem gonosz
értünk van és hajt minket
a madarak dalolnak mint hajnalban
nincs hajnal
de mindenki azt csinál amit tud
a garra rufa nem utasít el semmit
garra rufa nu refuză nimic
nincs megnyugtatóbb az éjszakában
mint a fény négyszöge
a függönyök között
amikor a fáradtság flasheket és víziókat szül
elnyújtózol és várod a rem fázist
ami átváltoztatja a napot
apró színházi előadásokká
idegenekkel akik nyomokat hullatnak
és diszkrét jelekkel amiket te hagysz magadnak
milyen jó az éjszaka a fáradtság mélyén
lenge ruhákban a test visszatér
a gyári változathoz
tiszta és ősi gesztusokhoz
megoldatlan feszültségek és lázadások nélkül
az éjszaka barátságos csendjében
halacskák erőlködnek hogy felfalják
ami egészséges érintéseinkből még
megmaradt
hol zajlik mindez tulajdonképpen
miért távolodik egyre a zaj
ki keltette egyáltalán
invázió
invazia
nézem a fotóimat
figyelek
ne essek túl nagyot
csak hogy észbe kapjak
az álmon kívül
fásultan ringatózom
nagyon fiatal vagyok
mellényúlás egy sem
más kéne legyen
az érzés
tenger 2016 tenger 2017 stb.
egyszerű utasítások
a memória minimális beavatkozásaival
és nekicsapódom a történéseknek
melyekben nehezen találok magamra
hogy viszonyuljak az előszobából
a lusta szemekhez
az apró inváziókhoz
amelyek még le tudnák győzni a fiatalságot
sms
beesteledett és elindult a hőközpont
egy idegen házban vagyok a te házad
mindenkivel jól akarok viselkedni
cserélgetem egymás közt a tárgyakat helyet csinálok
tudom honnan jön az összes zaj
egy ideje nem vagyok magamnál
van ez az érzés hogy miért vagyok itt
hogy ez a sok jóság
ha már nekem szól
mondjak rájuk valamit
kinek
gondom csekély és ritka
és nem volt itt a kezdetektől
az emberek nagyon rosszak
tudom hogy te is azt hiszed
kérlek ne nyisd ki az internetet
iszonyattal gondolok az eltűnésre
és a szegény szervekre amelyekről
nem tudjuk pontosan hogy működnek
ezen az órán északon
sokan rágyújtanak
félszegen vetik a kanapét lefekvés előtt
és mondanak egy imát vagy betesznek egy zen filmet
hogy valamiképpen összegyűljön
a pihenés
valahogy átmentem
am traversat cumva
már nem tudok rossz híreket közölni veled
szakadoznak az űrbeli vonalak melyeken át
testek darabjai valahogy kommunikálnának
szakadoznak az alapvető csatornák melyeken át
elmondhatom neked
hogy itt minden rossz és zuhan
annyi év telt el
mi most is fürgék most is a termékeny sávban
vészjelek főleg mások felől
reakcióink késnek
ugyanaz a ritmus
felfedezni milyen keveset lehet
míg eljön a lefekvés ideje és kezdjük megint
elölről
mekkora eredmény mégis
mi és a test és egy nagy egyezség
amelyből még a szerelem se húzott ki minket
feltalálom magam a haldoklók között
valahol itt van az iszonyat végpontja
újrakezdem nagy szavakat mondok működnek
mert mindazt amit tettem magamért van
akkor is ha rajtad keresztül
és akkor is ha épp ebben rejlik az illúzió
SZÁNTAI JÁNOS fordításai