.svg)
Egyed Emese 2017-ben, a Lector kiadónál megjelent verseskötetét Farkas Alíz ismertette, május 11-én, pénteken, a Csíkszeredai Könyvvásár második napján. Mint az a beszélgetés során is egyből kiderül, a könyv sok év verseit gyűjti össze és tárja az olvasók elé, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy többek között azt a huszonhármat is, amit „Mesi lánya” kapott huszonhárom egymás utáni évben, mindig a születésnapjára.
A kissé szokatlan, ámbár mindenképpen indokolt címválasztás az, ami elsőként szemet szúrhat mindenkinek. Paian névvel, magyarázza a költő, a görög mitológiában az istenek segítőjét illették, de a szó többek között még köszönetmondásként írt verset is jelöl. A segíteni akarás az, ami miatt ez a verscím lett egyben a kötet címadója is. A versekbe, amelyekből több felolvasásra is került, kifejeződik a világ dolgaiban való bizakodás, ezek a saját lelkünk, de a másokéval való kapcsolódás lehetőségének keresésére irányuló kísérletek versei. „Jobban érdekel mások világa és szeretném saját magammal kiegészíteni”, mondja Egyed Emese. A kötet versei is, éppen ezért, nem az önmeghatározásról, hanem sokkal inkább kapcsolatok kereséséről szólnak, nem öncélúak a versek, hanem inkább a „gyógyítóak”, az ajándékozás, felajánlás, a segítés versei. Bennük különleges módon fonódik össze az Istenhez való fohász és a ráolvasás pogány hagyománya. „Van a versnek, van a szónak energiája, néha nagyon szeretném, hogy ez javítson a világon”, mondja el a költőnő, ez az, amit csak nagyon szűk berken belül, az esztétika keretein belül próbál elérni.
A versek között, többek közt, akad olyan is, ami a szerelemről, a reneszánsz értelemben vett rossz szerelemről, de olyan is, ami a családról szól. A feltett kérdésre válaszolva, Egyed Emese úgy definiálja a családot, mint „hálaérzés, gyermekarcban érkező ajándék”, nem is csoda hát, hogy a könyvbemutatója a családja jelenlétében, gyermekei és unokái közremüködésével zajlott le.
