.svg)
Tóth László: Barbara (2000-es évek)
Tóth László: Barbara (2000-es évek)
Egy érthetetlen, bús varázs
tart lenyűgözve engem,
nem is érdekelt soha más
az egész életemben.
Fényes esthajnalcsillag ő.
A feledés ködéből,
tengermagányból jő elő,
tág horizontra ér föl.
Örökre ily sápadt marad.
A fénye hunyni készül.
Hideg, jeges hullámcsapat
megy véle messze végül.
Kérted titkon, rejtélyesen,
oly sok hő vallomásban,
oly sok napon át s éjjelen,
forró könnyhullatásban:
kimondhatatlan vágyadat
űzné el a szívedből,
de ő a magasba haladt,
s te már nem érheted föl.
Marad örökre idegen,
s csak ott nagy messze lángol.
Sugárzik egy holt szerelem
múltjából, távolából.
Kigyúl a tág látóhatár
kietlen tengerében,
legyőzött halk varázsa már,
s én soha meg nem értem.
Jancsik Pál fordítása
