.svg)
Matei Toșa: Temptation Tide II
(megverekedni)
a tollak felborzolódnak a nyakán a hangok összegabalyodnak begyében a hasítás és csípés beköltözik csőrébe a karmai
a levegőbe kapaszkodnak
fáról fára kiabálják egymást falakat húznak fel hangokból melyeken szinte lehetetlen átrepülni csak kifelé nyílnak meg
egy gömb a területe melyben az ő hangja a leghangosabb az ő szárnya a legverdesőbb ez az ő bolyongó buborékja ez lebeghet legtovább
(röviden)
az eposz töredékei az égből hulltak alá mint levedlett tollpihék a földön kaviccsá változtak kavicsból koppanássá szikrává szikrából esti tábortűzzé amit árnyékok ültek körül
a lángok duruzsoltak szétküldték a patak mentén visszhangjaikat füstjeleket adtak le a víz lakóinak
a víz alól madarak buktak föl ki látta őket eltöprenghetett hogy fértek el nagy testükkel a sekély vízben
éjszaka mozgásba jött minden helyet cseréltek a dolgok és a történeteik s egy ének madárba kezdett
(őrtorony)
az őrtorony a tengerre nézett a hullámok veszélyétől tartotta távol a bentebb lakók életét
sirályok érkeztek vijjogva de a torony állt
hajók vad fénye világított rá de a torony állt
egy polip nézett ki a vízből rá karjait emelgette de a torony állt
a víz mélyéről kagylók prüszköltek felé de a torony állt
és bárki próbált közeledni hátulról a szárazföld felől a vízi veszélyekkel ismerkedni szelíden tolta visszább őket
(az övé)
a tojásba zárult levegőt lélegzi be minden éjjel nagy a tojás hosszú évszázadokig elég a levegő
lassan születik meg ahogy egy hold vagy egy rügy egy téli ágban toll egy fejdíszben
övé lesz a gravitáció és annak legyőzése övé a vándorlás pontossága az építés csőrműves szigorú rendje
övé a feketeség legmélyebb árnyalata könnyűsége rejtett érdessége minden ami egy tojáshéj anyagából befelé árad egy belső végtelenbe
