.svg)
Újabb Helikon-délutánra látogathattak el az érdeklődők január 22-én. Ezúttal az Erdélyi Múzeum-Egyesület és a Napsugár folyóirat társaságában, a Vallásszabadság házában ünnepelték a Magyar Kultúra Napját Bálint Tibor 90 – Textusok, kontextusok címen, mely újabb közös ponttá vált mindezen intézmények között.
Egyed Emese hoppmesterként köszönti a szép számban jelenlevő közönséget, őt követi a sorban Karácsonyi Zsolt, a Helikon főszerkesztője, aki kihangsúlyozza, hogy a textusok és kontextusok attól válnak igazán fontossá, ahogyan az olvasók tekintenek rá, hogy ezzel a mozgalmas életművel a továbbiakban csak még többen fognak foglalkozni.
Mivel „a gyermekeket mindig előre kell engedni”, a Napsugár részéről annak két munkatársa, a zöld cipőt húzó László Noémi főszerkesztő és Berki Tímea szerkesztő mutatják be Bálint Tibor Robot Robi kalandjai című kötetét, mely eredetileg 1973-ban jelent meg, majd tavaly, kiadásának ötvenedik évfordulóján új példányokban, kissé átszerkesztve kerülhetett az ifjabb és idősebb olvasógenerációk kezébe. Az újrakiadással kapcsolatosan Berki Tímea elmeséli a kötet útját a javaslatszerű ötlettől kezdve, a támogatásokon és munkafolyamatokon át a megvalósításig. A gépfiúval történő mindennapi események bár magukon hordják a hatvanas-hetvenes évek lenyomatát, ezek a történetek mégsem évülnek el – mindezt bizonyítandó, Egyed Emese kérésére a két szerkesztő egy-egy részletet fel is olvas a műből. Majd a Napsugár visszavonul, hogy a „komolyabb dolgoknak” adjon helyet, így kerül sor Biró Annamária köszöntőjére, aki az Erdélyi Múzeum-Egyesületet képviseli: az esemény egyik kulcsgondolatát emeli ki, amikor azt állítja, Bálint Tibor nem csak az itteni közönség számára ismerősen csengő név, hanem a tágabb kontextusokba való helyezésre is méltó szerző.
A beszélgetést Egyed Emese, Bányai Éva és Demeter Zsuzsa folytatják: közösen szerkesztették Bálint Tibor 90 – Textusok, kontextusok című kötetet, amely a tavalyi Bálint Tibor emlékkonferenciának előadásait fűzi csokorba. A közös bemutatás során kiderül, hogy a frissen kiadott könyv több szempontból is eklektikus: egyrészt a szerzők, az általuk képviselt intézmények és a támogatást biztosító források mozognak diverz skálán, másrészt műfaji szempontból is összetett; a tanulmányok, esszék mellett két laudációt, egy kerekasztal-beszélgetést és egy Bálint Tiborral készült interjú begépelt részletét is tartalmazza a kötet. Az ötletet Demeter Zsuzsa monográfia-értékű esszékötete indította el: kutatásai során rádöbbent, hogy nem érdemes csupán egyetlen embernek foglalkoznia egy ilyen neves, a köztudatban ma is élő erdélyi íróval, s a végeredmény így egy szélesebb közönséget is megszólító, határokon átnyúló kiadvány lett.
Ezt követően a meghívott, kötetbe beválogatott szerzők veszik át a szót és helyet: Cseke Péter, Barcsay Andrea, Balázs Imre József, Berki Tímea, illetve Bartha Katalin Ágnes, utóbbi, saját bevallása szerint kissé „kakukkfiókásan”, hiszen a kötetben tőle egy laudáció olvasható. A szerzők néhány mondatban ismertetik tanulmányaikat, elhúzzák a mézesmadzagot, hozzátéve még egy kis részt az egyre árnyaltabbá váló Bálint Tibor-képhez. A mindig temérdek könyvvel érkező Cseke Péter arról beszél, hogy Bálint Tibor miként válik szerves részévé annak az erkölcsi nemzedéknek, akik elutasítva a dogmatikus irodalomszemléletet tudatos szembenállást képesek tanúsítani a legnehezebb időkben is. Felszólalása során nemcsak szakmai szempontból, de magánéleti emberként is előtérbe helyezi a Zokogó majom szerzőjét, elmeséli, miként lelte Bálint Tibort cédulázás közben első találkozásukkor az író kolozsvári lakásán. Bartha Katalin Ágnes Dávid Gyula irodalomtörténészt megidézve szólal fel, kiemelve az ő pontos, filológiai munkásságát, s a mából visszatekintve elképesztő kiadási számokkal (melyben fontos szerepet játszik a Kriterion Könyvkiadó) is érzékeltetve a Zokogó majom népszerűségét.
A Bálint Tibornak szóló legizgalmasabb könyvdedikációkat szemlézve Barcsay Andrea azt a tág erdélyi irodalmi hálót, irodalmi kapcsolatrendszert összegzi, melynek az est középpontjába helyezett szerző is fontos tagja. Berki Tímea a Napsugárban publikált Bálin Tibor-szövegeket dolgozott fel, megmutatva azt, hogy érdemes foglalkozni az irodalmi ranglétra „alsóbb” fokain elhelyezkedő műfajokkal is, hiszen ez is azt bizonyítja, hogy nem csupán egykönyves szerzőről van szó. Ezt vázolják Demeter Zsuzsa és Bálint Júlia közbevetett adatai is: többezres a tétel, amelyet Bálint Tibor folyóriatokban publikált. Balázs Imre József elmondja, hogy kutatásainak indítékai egyszerre szakmaiak és személyesek, ő is szívesen emlékezik vissza, Egy irodalomtörténeti fordulat nyomában címen pedig Kántor Lajos kritikus írásait vizsgálja meg Bálint Tiborról. Egyed Emese komparatív tanulmánya Bálint Tibor fordításait, nyelvezetét veszi górcső alá, gazdagon reflektálva az interlingvális mozgásokra. A beszélgetést az író özvegyének, Bálintné Kovács Júliának a fellépése, rövid felolvasása tetőzi be: szavai nyomán egyszerre elevenedik meg az ismert, jótollú író és a szeretett magánember.
Az eseményen készült képgaléria a Helikon fotóarchívumában, ide kattintva megtekinthető.
