.svg)
„Aki pihente már ki magát valaha / annak nem vonzó a feltámadás.”
Ószövetség, bújócska a Bibliával, feminizmus, a férfiak mint ártalmatlan kisfiúk, rávetítések és néven szólítások. A 27. Bréda Ferenc Irodalmi Körre Bodor Emese költő hozott izgalmas szövegeket. Nagy Zalán moderátori szerepben köszöntötte az est részvevőit, és a Bréda-kör rövid ismertetése után átadta a szót Emesének.
A felolvasás első részét, amelyben a Betsabé dala, a Parancs és könyörgés és a Kádes című versek hangoztak el, Péter Blanka vitaindítója szakította meg. „A líra kiszabadulása Egyiptomból” – kezdte Blanka, és elmondta, hogy Emese versei kapcsán nem az a legnagyobb kérdés, hogy hányszor lehet elmesélni ugyanazt a történetet, hanem az, hogy minden történet elmesélése során hány másik történet marad ki ugyanebből a történetből. A szöveguniverzumnak a világépítés és az atmoszférateremtés az egyik fő erőssége: nem csupán azért, mert már létező, eleve felépített világokból merít alapot, hanem a világok által megteremtett horizontok távlatai miatt. A szövegek megszólalása erős, a nyelv homogén, egységes; a szövegek nem dadognak. A vitaindító után Emese felolvasott még két ezen alkalomra elhozott verset: a Zsoltárok reprodukcióját és a Közép-keleti hármasoltárt.
Rövid szünet után Sánta Miriám szólalt fel először, rámutatva a precíz, pontos versnyelvre. A szövegek koherensek, töltelékszavaktól és felesleges elemektől mentesek. Ugyanakkor jelezte, hogy az egyik versben megjelenő gyakorlott és ártatlan szavak egymásmellettisége ellentmondásos lehet. A szót Váradi Nagy Pál vette át, hozva a bejáratott FOTEL-modelljét (forma, tartalom, elmélet, előadás): forma szempontjából a szövegek rendben vannak, elsősorban a retorika, a beszédritmika az, ami viszi ezeket. Az elmélet szerint azonban a Biblia lehet akár kényes téma is, hiszen nagy, el lehet bújni benne, rengeteg tematikát nyújt. Váradi a tartalommal kapcsolatban nem értett teljesen egyet Miriámmal, mivel szerinte nyelvileg nem teljesen egységesek ezek a szövegek, vannak benne kilógások.
Kovács Újszászy Péter az Ószövetségi kontextusok felhasználásáról beszélt, és egy kérdéssel zárta a gondolatmenetét: a versekkel kapcsolatban Jóbról olvashatunk-e már vagy olvashatunk-e majd? Vida Domokos a szövegek megformálását, szóhasználatát emelte ki, véleménye szerint nagyon szép, ahogy árad a szövegekből egy adott ösztöniség. Legfőképp Dávid király alakját és átformálását találta hatásosnak, de ugyanakkor: „Miért pont Dávidot húztad le a sárga földig?” – tette fel a kérdést Emesének.
Szántai János működőképesnek nevezte a szövegekben megvalósuló női szemszöget, viszont a történet szintjén kissé problémásnak találta az utolsó, Közép-keleti hármasoltár című verset, rávilágíva a történetek újramesélésének nehézségére. A véleményezések, kritikák során témaként előjött még a versekben szereplő nevek és az Isten nevének előfordulása, valamint a bibliai személyek, helyek ismeretének fontossága a versek értelmezése során.
Az est zárásaként a mikrofon visszakerült a szerzőhöz. Emese reflektálva az elmondattokra kifejtette, hogy fontos téma számára a férfiak kiszolgáltatottsága. Pont emiatt nem gondolja úgy, hogy lehúzta volna Dávidot, csupán a gyermeki esendőségét próbálta bemutatni. Ugyanitt elmondta, hogy a női terek is egy olyan kérdés, amit a verseivel boncolgat, különösen a férfimentes női terek alakulása. Továbbá elmagyarázta, hogy igazából bújócskát játszik a Bibliával: mivel magáról beszélni fél, ezért nagyon jól működő megoldás, hogy ezekbe a bibliai történetekbe „csatornázza” a megélt érzéseket, gondolatokat. Végül pedig az E-MIL jóvoltából kapott könyvet – a legjobb hozzászólásért – Vida Domokosnak ítélte oda.
