.svg)
Árkossy István: Szent György
(Megérkezés)
Megérkeztem.
Megtisztítom magam
mindattól, ami rám tapadt,
bogáncsoktól, tövisektől.
Ami volt, belőlem kiszakad.
Levetem találgatásaim.
Kinéznék magamból.
Túl a tekintetek botlásain.
Régvolt képek, foltos vázlatok.
Félretolom a múltam.
Elfüggönyzök minden távlatot.
A szélben a gondolat lebben.
Vagyok a nincstelenben.
Kisimulnak, olvashatóvá lesznek
összegyűrt, elvetett tények.
Elhagyom várakozásaim,
mint fölösleges kelléket.
Magamban félúton elakadtan
vagyok a vagyontalanságban,
látomást levedve, ágról szakadtan.
Lassítom a tüneményeket,
a fűszálak száradását,
a kósza szél áramlását.
Érintések már nem fénylenek.
Nő a súlya az árnyaknak.
Ázott könyvek száradnak.
Vagyok
az útvesztő időben.
El-eltűnve,
mindig visszatérőben.
(Szél-futamok)
A lombok között
indulni készülnek az árnyak.
A lég könnyed sóhaja.
*
Élő-holt porszemeket
görget a szél.
Morzsolódnak az égitestek.
*
Csak a szél, a szél maradandó.
Kopnak, fogynak, kavicsok, kövek.
Volt-nincs tünemények.
*
Távoli légáramlatok érintése.
Alvó fűszálak felrebbennek.
Koraérett sápadtság.
*
Vissza-visszatérő ritmus üteme.
Szól a szél, engednek a csontok.
Régvolt lelkeket lapoz az idő.
(Hamurétegek)
Kialudt tüzek,
régvolt lángok foltjai,
hamurétegei alatt,
a csalódások hamvai alatt
érdes kőzetek között
megkövült árnyak közt ébren,
a tömény szürkeség
mélyrétegében
még mindig izzik, lélegzik
ki nem olthatón
el nem fojthatón
egy darab parázs,
ismétlődő
szellemnyi villanás.
(Hiteltelenség)
Önmagamból
kilakoltattan
tengek-lengek
mint hajléktalan,
sáros, mázos
korba ragadtan.
(karantén)
A polgár vesztegzárban vár.
Szabadon, összevissza jár
a bekötött szájú halál.
(irány)
Fekete vasrácsos kapu
már félig nyitva.
Benned a mozdulatlanság,
a lépés titka.
(változás)
Betontörmelék közt
új fűszállak lendülnek frissen.
Ha minden változik,
miért nem változik semmi sem?
(mozi)
Lepereg a színes filmözön.
Marad a fehérvászon-közöny.
(új helyzet)
Szivárvány-karó
a föld testébe szúrva.
Váratlan való.
(Kódex)
Iniciálé
mosolya. Majd egyhangú
jeleink sora.
(pirkadat)
Éjsötét posztó.
Csak tünemény. Mint olló,
megvillan a fény.
(Folyékony tükör)
Sötét vizeken
utcai lámpák fénye:
sok elszórt érme.
(előszoba)
Üres a fogas.
Hosszú kabátod súlya
énrám akasztva.
