Békésnek tűnő feszült ember - közönségtalálkozó Márton Evelin íróval

2016. október 15-én a VII. Székelyföldi Napok keretén belül Márton Evelinnel, a Szalamandrák éjszakái című regény szerzőjével találkozhatott a sepsiszentgyörgyi közönség a Tein Teaházban. A kolozsvári származású író 2002 óta közöl szépirodalmat, prózát. A Szonda Szabolcs által vezetett beszélgetésből kiderült, hogy a szerző legelső kötete, a Bonjour Leibowitz novellafüzér kezdetben csak külföldön volt ismert. Annak ellenére, hogy kevesen tudtak róla Romániában, a Látó Szépirodalmi Folyóirat figyelmének köszönhetően a Macskaméz, majd a Papírszív című kötetek is megjelentek, amelyek előkészítették a negyedik kötet, a Szalamandrák éjszakáinak sikereit.

A szerző a Román Állami Rádiótársaság – Bukaresti Rádió magyar adásának szerkesztőjeként is dolgozik, és bevallása szerint a rádiós munkája az írásaira is rányomja a bélyegét, ugyanis könnyebben ráérez arra, hogy mi az az emberi tűréshatár, amíg egy novellát mocorgás nélkül végig tudunk olvasni. Így az építkezésmódjára a filmszerű vágások, szerteágazó történetvezetés és az idősíkokkal való játék jellemző. Tőből metszett mondatai mögött egy érzékeny megfigyelő, egy békésnek tűnő feszült ember áll, aki sajátos fanyar humorával ragadja meg és értelmezi világunk történéseit.

Márton Evelin nem a klasszikus prózaírás híve, szereti a műfaji határvonalakat feloldani, a vers és a próza sajátosságait összemosni. Minden alkalommal a cím születik meg elsőként, amelyre ráhúzza a történetet, és akár olyan nagy terjedelmű szövegegységeket is ki tud bontani egy ütős cím, mint egy regény. A címek fontossága mellett a szerző kiemelt figyelmet fordít a szereplőire, hősei egyik szövegből a másikba vándorolnak, külön életet élnek, és különleges neveik markáns hangulatot teremtenek. A névvel való kiemelt foglalatosságnak hagyománya van az erdélyi irodalomban, mindemellett a szerző gyerekkorában ismert cigánygyerekek ragadványneveit is felidézi. Egy kreált név ugyanis elmond mindent, amit arról az emberről tudni érdemes.

Márton Evelin számára egyáltalán nem jelent szenvedést az írás, műveiben teljes mértékben felvállalja önmagát, így főszereplői gyakran alteregók, bizonyos pontokon pedig teljesen azonosak a szerzővel. Az egzotikum iránti vonzódása, a valóság és álomszerűség határán való egyensúlyozása, kocsmai beszélgetésekből ihletett mondatai által építi fel saját kis világát, amely rendkívül közel áll a mai olvasóhoz.


A fotókat Henning János készítette.