.svg)
A 8. Kolozsvári Magyar Napok keretein belül augusztus 18-án Bartis Attila, József Attila-díjas író irodalmi estje került megrendezésére, amelynek során a szerző Marius Tabacuval beszélgetett a Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának rendezvénytermében, ahol szép számú közönség gyűlt össze.
A beszélgetést néhány mondattal Mile Lajos főkonzul vezette fel, majd átadta a szót Marius Tabacunak, mondván, azért örül, hogy ő beszél a szerzővel, mivel nem csak az irodalomhoz ért, hanem ismeri a szerzőt és annak munkásságát is. Tabacu egy olyan kérdéssel kezdett, melyet talán minden elismert szerzőnek feltettek már, hogy mikortól érezte azt Bartis Attila, hogy író lett? Ezzel kapcsolatban a szerző elmondta, hogy íróvá válni soha nem egy pillanat, hanem ez egy hosszú folyamatnak az eredménye, hiszen mindannyian írtunk már életünkben, ha mást nem is, egy félresikerült szerelmes levelet legalább. Inkább az lenne a jó kérdés szerinte, hogy mikortól tudunk irodalomról beszélni? Nála az írói tudat kifejlesztése például hat évig tartott, amíg A séta című könyvén dolgozott.
A könyvvel kapcsolatban Marius Tabacu megjegyezte, hogy a fordításnál egy ideig problémát jelentett az, hogy nem tudni az elbeszélő nemét a teljes szöveg elolvasása nélkül. Ezzel kapcsolatban Bartis egy személyes családi történetet mesélt el, melyből a szöveg megírásának nehézségei és a háttérben húzódó történet is kibontakozik. Hozzá tette még, hogy nem is gondolt a fordítóra, amikor írt, hiszen akkor megszűnt volna az alkotás szabadsága. Vannak dolgok, amire alkalmas egy nyelv, születtek már olyan művek, melyeket egyáltalán nem is lehet fordítani, de meglátása szerint a fordítók megoldották ezt a problémát. Ezt követően felolvasás következett, amelynek a különlegessége az volt, hogy a román fordítást is felolvasta Tabacu.
A továbbiakban Bartis Erdélyben szocializálódott magyarországi magyar íróként határozza meg magát. Szerinte a fotográfia ugyanolyan eszköz, mint a nyelv, lehet használni egy műalkotás létrehozására, de önmagában még nem lesz az. Az, hogy mit látunk egy képen, nagyon sokban függ attól, hogy milyen információkat tudunk. Ezt a gondolatot szintén egy személyes történettel támasztotta alá. Mint megtudtuk, a szerző jelenleg az ideje nagy részét Jávában tölti, néhány szó esett a kulturális különbségekről ezzel kapcsolatban, majd újab felolvasás következett. Zárásként a közönség is kérdéseket tehetett fel, melyeket a szerző részletesen meg is válaszolt.
