Az előbb-szeretettség után

Zilahi Anna: Gyengédség. Magvető, Budapest, 2025.

Hat cikluson át követhető nyomon, ahogyan a lírai alany mélytengeri élőlények, embertársai és önmaga felé közeledik Zilahi Anna Gyengédség című, tavaly megjelent verseskötetében. Ezen odafordulások etikai dimenziói újféle viszonyulásmódra ösztönzik az olvasót a humánnal és a nonhumánnal szemben egyaránt. Az összehúzódó és állandó készenlétben levő testek, a habbá bomló hullámok és a víz alatti szemérmes rezgések dialógusa egy olyan atmoszférát teremt meg, amelyben az olyan őselemek, mint a víz és a levegő, nem pusztán anyagok, hanem az élet médiumai. Legnagyobb erényük ezeknek a verseknek, hogy óvatosságra, türelemre buzdítanak, anélkül, hogy naivak lennének: igenis számítanak és felkészítenek egy efféle kitettség következményeire: a megsebzésekre, a némaságra intésekre és az erőszakos kitakarásokra.

E hang nem egy mesei világból késztet radikális változtatásra, hanem téteket rögzít, következményekkel számol és a gyengédség fájdalmas velejáróival szembesít. Könnyen asszociálhatunk Bordás Máté Egy völgy elárasztásának vagy Sirokai Mátyás költészetének – kifejezetten a lomboldalnak és az Egy szikla arcátnak – mondanivalójára Zilahi Anna második kötetét olvasva. A bálna nem motívum közvetlensége és sürgetése után az üzenet ugyanaz, változtatni akaró hangnemében azonban higgadtabb és megindítóbb. Az olvasó lelkére – pontosabban lelkének – beszél, figyelmeztet a társadalmi konstrukciók önkényességére, a nyelv kegyetlenségére és a minek nevezzelek birtokbavételi gesztusaira. Odafordul – többek között – a Grimpoteuthishoz és a Psychrolutes marcidushoz, oldalakon át hallgatja zongoraetűdjeiket, és végletekig gondos lassúsággal emeli őket a felszínre. A Gyengédség ügyel a puha csontok és a fejletlen izmok épségére, költői nyelve a Másik ritmusához igazodik, a közeledés lassúságában pedig kitartóan hiszi, hogy önfeláldozásának eredménye áthatóbb lesz a gyöngyház fényénél, igazabb a gyöngy igazságánál.

A kötet második felében kirajzolódó, flórával és faunával szembeni törékeny viszonyulásmód számára kiváló alapot nyújt az első ciklusokban megjelenített előbb-szeretettség. A felmenők gondoskodásának jegyében fogan meg ugyanis a lírai alanyban az a fajta, figyelemmel átitatott etikai hozzáállás, amellyel a mélyvízi élőlényekre és a tavi fodrozódásra rezonál. A családélményekből fakadó morálfilozófiával így áll be a költő a limnológusok, hidrológusok, áramláskutatók és professzionális búvárok sorába, hogy a tudományos nyelvet és a lírai absztrakciókat egyaránt hátrahagyva az ökoszféra tekintetének kitettjévé váljon.

‍

‍