.svg)
Az E-MIL tizenhatodik írótáborára szeptember 7-10 között került sor Árkoson. A tábort Karácsonyi Zsolt, az E-MIL elnöke nyitotta meg, ahol néhány szóban elmondta, az idei beszélgetések az irodalmi stratégiák tematikája köré szerveződnek. A rövid megnyitó után Vincze Ferenc, György Attila és Papp Attila Zsolt felolvasóestje következett, melyet Serestély Zalán moderált. A beszélgetés igazodott a tábor témájához, többek között arról esett szó, hogy lehet-e az irodalom életstratégia. A kérdésre a jelenlevők azt a választ adták, hogy nagyon nehéz előre tervezni, viszont ez más szakmánál is hasonlóképp működik. György Attila arra biztatta a közönséget, hogy senki ne akarjon az irodalomból megélni, míg Vincze Ferenc a fiatalokra való figyelést emelte ki a beszélgetés során.
A második nap Markó Béla, László Noémi és Kelemen Hunor előadásával indult, melyet Karácsonyi Zsolt vezetett. Elsőként Markó Béla beszélt arról, hogy mit jelent számára az irodalmi stratégia. Kiemelte, hogy ennek meghatározásához előbb vissza kell térnünk ahhoz az örökös kérdéshez, hogy van-e erdélyi magyar irodalom? A kérdésfelvetést azzal indokolta, hogy először önmagunkat kell meghatározni ahhoz, hogy irodalmi stratégiákat tudjunk kidolgozni hozzá. Az 1989 előtti tankönyvírás Romániában véleménye szerint a magyar irodalomról leválasztási folyamat része volt, így nem mehetett végbe az integrálódás, nem alakulhatott ki egy közös értékrend. Ezt követően az erdélyi intézményrendszerek stratégiái kerültek szóba, majd László Noémi vette át a szót, aki az Erdélyi magyar irodalom stratégia tervezetét olvasta fel, melyet egy három éve keletkezett, és olyan fontos kérdéseket érint, mint az oktatás átalakítása, a terjesztési rendszer, a könyvtárak kibővítése, illetve egy ösztöndíjrendszer kialakítása harmincöt év feletti írók számára is.
Ezen a napon többek közt is elhangzott, hogy az ember ne a művészetből akarjon megélni. A tábor során több alkalommal is felelevenítődött László Noémi frappáns mondása, miszerint az irodalom szabadidős tevékenység kell legyen. Kelemen Hunor az intézmények jogi fenntarthatóságának nehézségeiről beszélt, véleménye szerint a támogatásra nem kegyelemkenyérként kell tekinteni, hanem ki kell használni a lehetőségeket. Úgy véli, a fordítás egy jó lehetőség lenne a kifele való nyitásra. A közönség soraiból is érkeztek hozzászólások ahhoz a témához azzal kapcsolatban, hogy milyen irodalmi stratégia segítségével lehetne emelni a határon túli magyar irodalom presztízsét.
Lakatos Mihály, L. Simon László és Kósa András László beszélgetését, mely az Irodalmi stratégiák a Kárpát-medencében címmet viselte, László Noémi moderálta. Lakatos Mihály egy közösség, intézmény jövőjét tartja egyfajta stratégiának, melyre mindenképp szükség van. L. Simon László a politikum oldaláról elemezte a témát, ahol fontosnak véli az intézményrendszereket. Kósa András László egy statisztikai adattal egészítette ki a beszélgetést, amelyből kiderült, hogy az ország 1%-a olvas könyvet, ez az adat magába foglalja a tankönyvolvasók számát is. Ugyanakkor hozzá teszi azt is, hogy van olyan megye Romániában, ahol nincs egyetlen könyvesbolt sem. Szóba kerültek a szövegértés nehézségei, melynek kapcsán a résztvevők azt vitatták, hogy szükség van-e a klasszikus magyar művek mai nyelvre való "lefordítására", illetve, hogy szükség van-e a különböző médiumok bevonására az irodalom kapcsán? A vitába a közönség is bekapcsolódott.
A nap záró beszélgetésén Varga László Edgár személyre szabott kérdéseire felelt Csender Levente, Király Farkas és Fekete Vince. Csender Levente kalandregénybe illő történetet mesélt Magyarországra való áttelepedéséről, Király Farkas az ipari alpinizmus műveire tett hatásáról beszélt, Fekete Vince pedig, aki Varga László Edgár szavaival élve „világ életében szerkesztő volt”, pályafutásának kezdeteiről ejtett néhány szót. Egy kör felolvasás következett, Király Farkas egy kisebb performanszot prezentált. Lezárásként egy-egy humoros táborbeli élményüket elevenítettek fel. A történetmesélés asztalok köré gyűlve folytatódott tovább az est folyamán.
