„Amikor még lehetett volna változtatni”. Gyújtópont Kemenes Henriette-tel és Ozsváth Zsuzsával

November 6-án, Nagyváradon a XI. Könyvmaraton nulladik napján megrendezésre került a Gyújtópont irodalmi kerekasztal harmadik évadjának nyitórendezvénye, ahol ezúttal két helyi szerző, Kemenes Henriette és Ozsváth Zsuzsa beszélgetett cicákról, versekről, készülő kötetekről és az élet apró dolgairól.
„Mikor kezdtetek írni?”
Az estét Antal Balázs költő, író kérdései vezették, amik elsősorban arra irányultak, hogy hogyan is indult ez a kapcsolat az irodalommal és a versírással, mik voltak azok az impulzusok, vagy befolyásoló tényezők, amik erre orientálták a két fiatal szerzőt. Zsuzsa elmesélte, hogy már egész fiatalon megszületett benne egyfajta igény az apró dolgokban rejlő szépség megragadására, legyen az egy esős nap, egy jó zene, vagy egy ablakpárkányon doromboló macska. Aztán ahogy teltek az évek, a felnőtté válással járt pár szerelmi csalódás, ami szintén inspiráló hatással volt rá, illetve az alkotásokra, így idővel kialakult egy olyan kiformált és megérett poézis/ hang, ami már otthonosnak és megragadhatónak bizonyult.Henriette komolyabban az egyetemi évei alatt kezdett el foglalkozni a szépírással, azonban gyerekkorában is sok impulzus érte édesanyja könyveinek és javaslatainak köszönhetően. Bár a (főként orosz) prózát mindig jobban kedvelte, ahogy belecsöppent az irodalmi életbe és maga is írni kezdett, a líra műfaja volt az, amit önkifejezés szempontjából inkább érzett sajátjának.

„Ki a kedvenc költő?”
Ezt követően felmerült a kérdés, hogy kik voltak azok a szerzők, akik a legnagyobb befolyással voltak nem csak a vonzódás kialakulásához, de olyanformán inspirációként is szolgáltak. Bár az ilyen kérdésekre nagyon nehéz egyértelmű választ adni, egy pár fontos név elhangzott, mint például a Kemény Istváné vagy a Kovács András Ferencé, de említésre került Petri György, Krusovszky Dénes, Hervay Gizella és József Attila is. Zsuzsa hozzátette, hogy ezektől függetlenül a versek nem feltétlenül tükrözik ezt a befolyást, sőt mi több, ő semmiképp sem szeret ilyen típusú hasonlításokat tenni a szövegekre nézve.
„Akkor most bosszút állok”
–viccelődött Antal Balázs, amikor a készülendő kötetekről esett szó, ugyanis egy tavaszi alkalommal épp a lányok „faggatták” őt hasonló kérdésekkel. A 2020 tavaszán, FISZ által megjelenő verses kötetek egy viszonylag hosszú folyamat gyümölcsei. A lányok egyetértettek abban, hogy amikor a szövegek születtek, még nem volt egy előre megkonstruált koncepció, nem tudatosan kötetbe szervezve írták őket, azonban ez a narratív mag idővel kialakult, és mindketten tudták, melyek azok a versek, amiket egy kötetbe válogatnának. Ez a válogatás Antal Balázs szerint (aki nem mellesleg a kötetek szerkesztője) „elég szigorúra sikerült”, csak olyan szövegek kerültek bele a tervbe, amik valóban „erre érdemesnek” lettek ítélve a szerzők által.Henriette kötete elmondása szerint részben a „kommunikáció elkorcsosulását” igyekszik megragadni és bemutatni; egy olyan időszakról beszél az emberiség történelmében, „amikor még lehetett volna változtatni,” miközben az egész szövegegyüttest átitatja a nosztalgia és az elvágyódás. A kötet munkacíme jelenleg „Odú,” ami amellett, hogy nagyon „henis,” egyszerűségének köszönhetően nagyon bő lehetőségekkel és elképzelésekkel nyit a leendő olvasók felé.Zsuzsa kötete ezzel szemben „az élet apró dolgairól,” ezek megragadásáról szól; nem akar változást elérni, sem kiszakadni. A nosztalgikus hangvétel itt is megjelenik, erre ad evidenciát az „Előző részek” munkacím is. A kötet Zsuzsa elmondása szerint nem lesz ciklusokra bontva, azonban van egy erős narratív szál, ami összefonja az egymás után sorakozó verseket.
Mindezek mellett szó esett az irodalmi életben való részvételről, a különböző szereplésekről, az Élő Várad irodalmi mozgalomról, a kopogtatásról, a felkérésekről, a borítókról és minden olyan dologról, amivel „egy pályakezdő költőnek szembe kell néznie.”
Az estét a két szerző versei színezték, amik által a jelenlévők betekintést nyerhettek a nemsoká megjelenő kötetekbe.
Fotó: Danilics Tibor