.svg)
Mi mindent tud kezdeni egy egyén, különösen egy diák, egy kiskanállal? Egyedül az evőeszközzel nem sokat, de ha a közhelyek között keresgélünk, hamar megfejthető, hogy kiskanállal igazán az életet lehet habzsolni. Ez talán mindenkinek kitűnően működik, főleg a felnőni készülő fiataloknak.
Azonban, ha bátorkodunk világunk által meghatározott általánosságok, szűk keretek mellett eltekinteni, feltételezhetnénk a kiskanál egy absztraktabb használati módját. Kezdetben tekintsük úgy, hogy mi nem mást, mint az irodalmat szeretnénk habzsolni vele. Erre nyílt lehetősége a zilahi középiskolásoknak október 18-án, hiszen rendhagyó irodalomórát tartott a Budapestről érkezett Kukorelly Endre. Ezen keretek között, kiszakadva az iskola megszabott rendszeréből, diákként megízlelhettük egy kávéskanálnyi részét az irodalom szerteágazó szövedékének, amely nem áll meg a magyar órákon megtárgyalt Janus Pannonius vagy Zrínyi Miklós szövegeknél.
Megállíthatatlanul tovább-burjánzik, körülfon minden egyént, minden közösséget. Mit is jelent ez? Egyszerűen azt, hogy a művészetek ezen ága meghatároz minket s mi egyéni döntés alapján fogadjuk el, vagy utasítjuk el ezt a gondolatot. Azonban, ha egyszer birtokába kerülünk ennek a hatalmas erejű vonzásnak, a kiszakadás lehetetlen, hiszen mind többet és többet akarunk, az író szavaival élve „függőséget vált ki bennünk”. Káros-e ez a függőség? Mellékhatása lehet az irodalmi kiskanalak utáni vágyakozás, vagy akár az elfojthatatlan alkotási szenvedély. Ezen alternatív irodalomóra erre is lehetőséget adott, a diákok saját műveiket mutathatták be Kukorelly Endre és értő közönség előtt. Azok kielemzésével minden alkotó tanuló fejlődhetett, újabb kanálkákkal gazdagodott.
Mi mindent tud kezdeni bárki is egy kiskanállal? Összefoglalva, sok mindent. Az már csak az egyénen áll, hogy él-e a rendhagyó lehetőségekkel s tudatosan függőségekbe bonyolítja magát.
