Aktionsgruppe Banat. Társadalmi, politikai és irodalmi kölcsönhatások a csoport költészetében

Amikor az ember a konkrét költészet vagy akár a kései avantgárd német nyelven alkotó úttörőire gondol, elsősorban olyan nevek villannak fel előtte, mint Eugen Gomringer, Friedrich Achleitner, H. C. Artmann, Gerhard Rühm és az ún. Wiener Gruppe, Heißenbüttel vagy Ernst Jandl, és a sort még hosszasan lehetne folytatni. A 20. század progresszív irodalmi tendenciái azonban a határon túli német irodalomra is alapvető hatással bírtak, a 20. század második felében, a hatvanas, hetvenes évek szocialista Romániájában zajló irodalmi generációváltás folyamatában meghatározó szerepük volt a költészet megújulásában. Az éppen felnőtt generáció ugyanis egészen új szempontok szerint, az elődjeiktől eltérő írói technikákkal és irodalmi példaképekkel kritikus és műveiben könyörtelenül a szocialista valóságot tematizáló ars poeticát hirdetett. Jogosan vetődik fel a kérdés: hogyan is lehetséges, hogy a szocializmus „közepén” egy olyan írói réteg bontakozzon ki, amely nyilvános fórumokon – hol egészen nyíltan, hol rejtett tartalmak képében – a hatalommal szemben állva rendszerkritikus álláspontot képvisel? A kérdés megválaszolásánál alapvető jelentőségű tehát az irodalmi-társadalmi kontextus vizsgálata, amely mindenképpen kiterjed a sváb kisebbségen belül zajló folyamatokra, a politikai irányvonalakra és a határokon átívelő művek és irányzatok hatásaira.

A romániai német kisebbségnek – jelen írás kontextusában elsősorban a bánsági sváboknak – a hatvanas évekre sikerült kievickélnie abból a gödörből, amelybe egyrészt a világháború utáni kollektív bűnösség jegyében történt megtorlások (szovjet deportálás, kényszermunka a Bărăgan sztyeppén, kilakoltatások, földek államosítása, később a német ajkú lakosság „áruba bocsátása” és kitelepítése Nyugat-Németországba), másrészt pedig az állam kisebbségpolitikája miatt igazságtalanul belezuhant. A szomszédos országokban zajló, politikai szempontból igencsak nyugtalanító események – az ’56-os szabadságharc Magyarországon, jó tíz évre rá a prágai tavasz történései – óvatosságra inthették a romániai vezetést, amit a hatvanas évek végére kialakult viszonylagos enyhülés is bizonyított (William Totok, 1990). Az 1965-ben a főtitkári székbe felkapaszkodó Ceauşescu látszólag engedett a társadalomra gyakorolt politikai nyomásból, ami lehetővé tette, hogy a kivándorolt vagy a párt szolgálatába állt írók és költők helyén egy merészebb, ugyanakkor kiszámíthatatlanabb művészi réteg jusson szóhoz.

A gyökeres változást hozó hatvanas évek végi megújulásnak olyan szerzők „ágyaztak meg”, akik felismerték a politikai irányváltásban rejlő potenciált. Miközben Richard Wagner még a líceumban, kisebb körben próbált reflektálni a valóság konfliktusaira, addig az akkori romániai német nyelvű irodalom nevesebb képviselőinél az idősebb generációból (úgymint Arnold Hauser, Franz Liebhardt, Georg Scherg, Paul Schuster, Irene Mokka vagy Franz Storch) már határozottan érzékelni lehetett ezt a bizonyos szemléletváltást, amely az irodalmi kánon megváltozását is eredményezte (Olivia Spiridon, 2012). Ebben a környezetben, a német nyelvű irodalmi szféra feléledésének viszonylagos szélárnyékában kezdte meg szárnybontogatását Temesváron a később Aktionsgruppe Banat nevet felvevő irodalmi csoportosulás is, amelynek magját egy maroknyi germanisztika szakos hallgató – köztük a korábban egyazon líceumba járó Richard Wagner, Johann Lippet, Werner Kremm, William Totok – képezte. A későbbiekben a végleges kör Ernest Wichnerrel, Anton Sterblinggel, Gerhard Ortinauval, Albert Bohnnal és Rolf Bosserttel egészült ki.

A fiatal alkotócsoport egy relatíve összetett irodalmi és társadalmi közegben olyan ellenpólusként, formáló erőként definiálta magát, amely bár a marxizmus elméleti alapvetéseit ravaszul nyíltan is felvállalta, stabilizálva ezzel a létjogosultságát, ugyanakkor mégis olyan tükröt mutatott a társadalmának, amelyben az gyakran nem szívesen látta viszont magát. Fontos itt megemlíteni, hogy ez a nemzedék már nem élte át azokat az eseményeket, amelyek a szülői generációnál még élesen éltek és megfélemlítő erővel bírtak. Richard Wagner egy későbbi nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy „mi már beleszülettünk a szocializmusba. Nem volt már meg bennünk az a félelem, ami az idősebb emberekben még igen. Nem rettegtünk a kommunizmustól, a félelem csak a szüleink elbeszélésében élt”¹ (Richard Wagner, 1992). A politikai naivitásnak is betudható baloldali orientáltság valójában önmagában is éppen a szülőknek üzent: „Amit ti nem mertek kimondani, majd mi kimondjuk!”

Ezzel nemcsak a politika által jobban támogatott irodalmi mainstreammel fricskáztak, hanem az elődeik egy részének azzal az óvatos túlélési stratégiájával is szembementek, ami a valóságtól elrugaszkodva a hagyományok ápolásában látja identitásának megőrzését. Az irodalomban ez leginkább a sváb nyelvjárások nyelvi eszköztárát reprezentáló Mundartdichtungban (nyelvjárás-költészet) csúcsosodott ki, amely a hagyományőrzés mellett főként a humorban találta meg a társadalmi problémákra a gyógyírt. Jól példázza ezt az irányt a Neue Banater Zeitung nyelvjárás-melléklete, a Pipatsch, amely pontosan azt és annyit mutat a sváb életkörülményekből, amennyit a könnyedebb hangvétele megenged. A helyzetet konkrétabban vizsgálva az Aktionsgruppe Banat fejlődési íve egészen egyértelműen elválik ettől az iránytól, és egy olyan különút rajzolódik ki, amely során a szerzők a már említett aktuális irodalmi trendeket építik be a rendszerkritikus, ugyanakkor esztétikailag is egy magasabb szintet megugró műveikbe. Anton Sterbling a csoport megalakulásakor folytatott kerekasztal-beszélgetés során ezt megerősítve úgy fogalmazott: „A romániai német irodalomnak konkrétabban kell foglalkoznia a valósággal”² (Anton Sterbling, 1972).

Ennek következtében a kísérleti jellegű költészet műveinek mélyebb bevonása és idézése nélkül is könnyen találni olyan áthallást, architextuális, ill. hipertextuális elemeket, amelyek éppen ezt a korábbi alkotói irányokkal való radikális szakítást fémjelzik. Az Aktionsgruppe Banat-szerzők egyik központi témájának nevezhető a fenti irodalmi-társadalmi folyamatok mintegy alátámasztásaképpen a változás, az újragondolás motívuma is. Gerhard Rühm, a Wiener Gruppe (Bécs) egyik tagja úgy fogalmazott, hogy költészetükben „a mondat hierarchikus szerkezetét először is fel kell adni ahhoz, hogy a szavak a kijelentések kötelékéből kiszabadítva ismét egyenrangú alkotóelemekké váljanak”³ (Gerhard Rühm, 1967). Rühm paradigmaváltása már elemi szinten, a szintaktika szintjén megvalósul, a szavak denotatív funkciója – a konkrét vagy a kísérleti költészetnek megfelelően – elhalványul, felerősítve ezzel az egyes szavak mint hangsorok konkrét relevanciáját az adott szövegkörnyezetben, versben. Hasonló kísérleti jellegű művek születtek a temesvári költők által is, példának álljon itt Rolf Bossert egyik verse, amely már az Aktionsgruppe Banat kötelékében a Neue Literaturban jelent meg, 1973-ban. Körülbelüli fordítása a következőképpen képzelhető el:

egy

non – o

kon – o

for – o

mis – i

ta – a

ta – a

lál – á

ko – o

zón – ó

egy-

valakinek

zavaró törvényszerűség

tűnt fel⁴

A vers jól tükrözi azt a stratégiát, ami a konkrét költészetet felhasználva hoz létre egy olyan hangsort, amely aztán Rühm alapvetésének éppen az ellenkezőjét valósítja meg: a hangsorok látszólag elveszítik a mögöttük meghúzódó jelentéstöbbletet, hiszen a vers felépítésében a játékosság egyértelműen magukra a hangzókra épít, az egyetlen mondatból álló verset újraolvasva mégis a valóságra mutat rá. A művet néhány lépés távolságból szemlélve tekinthetjük az Aktionsgruppe Banat helyzetmeghatározásának is. Témája egy kifordított kabáthoz hasonló: a nonkonformisták találkozója valójában pontosan a konformizmus jegyeit mutatja fel, ami a sorból csak egyvalakinek szúr szemet. Maga az írói stratégia is erre rímel, hiszen bár az alapvető nyelvtani szabályokat (nagy kezdőbetűk, központozás) felrúgja a vers, mégis összeáll végül egy másodlagos jelentés. A játékosság és kísérletezés mindvégig központi elem volt a költőcsoport műveiben, a legjellemzőbb talán Rolf Bossert esetében, de szerzőtársainál is könnyen találhatunk ilyen jellegű művet. William Totoknál (körök alulról nézve [kreise von unten gesehen]), Werner Kremmnél (siebenbuergen [képvers]), Gerhard Ortinaunál (A hagyományos nyelvtan 10 szófajának meggyilkolása [Die Moritat von den 10 Wortarten der traditionellen Grammatik]) vagy Richard Wagnernél is (dialektika [Dialektik]) egyértelműen megfigyelhető ez a fajta versfelépítés.

Mint azt maguk az írók többször megerősítették a későbbiek folyamán is, a keleti blokk irodalma legalább annyira hatott írói stílusukra, mint akár a Wiener Gruppe, Adorno, Benjamin vagy Marcuse „nyugatról” (Markus Bauer, 2012). Természetesen Bertolt Brecht mellett többek közt Johannes Bobrowski, Sarah Kirsch, Volker Braun is ismert és olvasott volt a csoportban. Brecht filozófiájának és írói örökségének adaptálása különösen jól követhető és érzékelhető az Aktionsgruppe-tagok költészetében. Nyilvánvalóan nem véletlenül, hiszen Brecht törekvéseit, változást sürgető gondolatait saját baloldali, aktív szerepvállalása validálta. Mindez nemcsak esszéiben, hanem verseiben is tükröződött (pl. A kerékcsere [Radwechsel]). Az Aktionsgruppe által megfogalmazott valóságfelfogásba beleillett Brecht kísérletező gondolkodása. „Brecht a szocialista irodalom lehetőségeivel kísérletezett, éppen ezért itt és most ő az egyetlen kiindulópontunk” – emelte ki Wagner Brecht befolyását az említett kerekasztal-beszélgetésben.

Az Aktionsgruppe Banat szerzői nem pusztán az innovatívabb jegyeket felmutató írásaikkal emelkedtek ki kortársaik közül: „versenyképességüket” nagyban elősegítette az a fajta közösségi szemlélet, amely elsősorban a többnyire tudatos, nyíltan deklarált csoportképzésben öltött formát. Annak ellenére vagy éppen amellett is, hogy a rendszeres felolvasásoknak, írói, ill. író-olvasói találkozóknak a feltételeit hivatalos keretek között az Adam-Müller-Guttenbrunn Irodalmi Kör hivatott biztosítani, az Aktionsgruppe-tagok közös publikálásaival és egy-egy közösen megírt művel egészen új, nem megszokott módon alkottak. Ez magától értetődően azt is eredményezte, hogy bár a szerzők egyéni hangvétele nem csorbult az egyes versekben, a közös fellépés végül mégis a „kollektív művész-szubjektumot”⁵ (Gerhardt Csejka, 1992) erősíti. Többek közt ennek következtében is tudott a csoport olyan hatékonysággal működni, ami egyénileg csak jóval nehézkesebben lett volna lehetséges.

A bevallottan is a társadalom felrázását is megcélzó aktivitásuk ilyen módon az Aktionsgruppe Banat 1972-től feloszlatásukig, 1975-ig tartó röpke fennállásának ideje alatt is vitathatatlanul sikeres és szemléletformáló volt. A rendszer hetvenes évekre történt visszakeményedésének hozadékaként sikerült bár a hivatalos formációt felbomlasztani, az egyes szerzők életútját figyelemmel követve azonban sokkal inkább az derül ki, hogy a csoportbéli tevékenységüket annak megszűnésével át tudták menteni az egyéni költészetükbe is. A szerzők egyedisége és költői érettsége az utolsó közös publikációjukban kifejezetten erősen bontakozik ki. Az ismétlődő politikai határsértések eredményeképpen bekövetkezett feloszlásuk tehát minden bizonnyal nem ért célba, hiszen Wagnerék ekkor már olyan stabil írói egzisztenciával rendelkeztek, amely ellen a csoport szétverése igen kevésnek bizonyult. Hatásuk messze túlnyúlt a csoport határain: a kör „holdudvarában” több fiatal író is megfordult, sőt, Herta Müller is megemlíti az Aktionsgruppe Banat szerzőit a Nobel-díj átvételekor elmondott beszédében: „Nélkülük nem írtam és nem is olvastam volna könyveket. Még fontosabb: ezek a barátok létfontosságúak voltak. Nélkülük nem bírtam volna ki az elnyomást”⁶ (Herta Müller, 2009). „Ötletgazdagságuk[nak] és formai sokszínűségük[nek]” (Thomas Krause, 1998) köszönhetően a hetvenes évek utáni Románia német nyelvű irodalma végérvényesen beírta magát a nagy német irodalmi kánonba.

Jegyzetek

1      Ford. a szerző.

2      Ford. a szerző.

3      Ford. a szerző.

4      Ford. a szerző. Az eredeti szöveg: „bei einem / non- o / kon- o / for- o / mi- i / sten- e / tref- e / fen e /

fiel einem / eine störende gesetzmäßigkeit / auf”.

5      Ford. a szerző.

6      Ford. a szerző.

Felhasznált irodalom:

Bauer, Markus: Kritische Theorie in Temeswar. Zum Epochenhintergrund der „Aktionsgruppe Banat”. Études Germaniques, 2012. 3. https://www.cairn.info/revue-etudes-germaniques-2012-3-page-463.htm (2022. 10. 16.)

Bossert, Rolf: bei einem fiel einem. In Wichner, Ernest (Hg.): Ein Pronomen ist verhaftet worden. Texte der Aktionsgruppe Banat. Erste Auflage. Suhrkamp Verlag, Frankfurt am Main, 1992. (Neue Folge Band 671)

Csejka, Gerhardt: Die Aktionsgruppen-Story. In Wichner, Ernest (Hg.): Ein Pronomen ist verhaftet worden. Texte der Aktionsgruppe Banat. Erste Auflage. Suhrkamp Verlag, Frankfurt am Main, 1992. (Neue Folge Band 671)

Krause, Thomas: Die Fremde rast durchs Gehirn, das Nichts… Deutschlandbilder in den Texten der Banater Autorengruppe (1969-1991). Peter Lang Europäischer Verlag der Wissenschaften, Frankfurt/Main, 1998.

Müller, Herta: Rede anlässlich der Verleihung des Literaturnobelpreises in Stockholm. Halbjahresschrift – hjs-online, 2012. https://halbjahresschrift.blogspot.com/2012/04/40-jahre-aktionsgruppe-banat.html (2022. 10. 16.)

Pabisch, Peter – Thyssen, Achim (Hg.): Die Wiener Gruppe. Im Gedenken an H. C. Artmann.  Internationales Mundart­archiv Ludwig Soumagne des Kreises Neuss, Krefeld, 2001.

Schneider, Eduard (Hrsg.): Wortmeldungen. Eine Anthologie junger Lyrik aus dem Banat. ­Facla Verlag, Temeswar, 1972.

Spiridon, Olivia: Die rumäniendeutsche Literatur nach dem Zweiten Welt­krieg. Eine Überblicksdarstellung. Études Germaniques, 2012. 3. https://www.cairn.info/revue-etudes-germaniques-2012-3-page-­443.htm (2022. 10. 16.)

Sterbling, Anton: „Am Anfang war das Gespräch”. Reflexionen und Beiträge zur Aktionsgruppe Banat und andere literatur- und kunstbezogene Arbeiten. Krämer Verlag, Hamburg, 2008.

Totok, William: Literatur und Personenkult in Rumänien. In Solms, Wilhelm (Hg.): Nachruf auf die rumäniendeutsche Literatur. Hitze­roth, Marburg, 1990.

Vincze Ferenc: A harmadik csoport: Aktionsgruppe Banat. In Bengi, László – Horányi Márton – Józan Ildikó (szerk.): „Vissz­hangot ver az időben.” Hetven írás Szegedy-Maszák Mihály születésnapjára. Kalligram, Pozsony, 2013.

Wagner, Richard: Die Aktionsgruppe Banat. Versuch einer Selbstdarstellung. In Wichner, Ernest (Hg.): Ein Pronomen ist verhaftet worden. Texte der Aktionsgruppe Banat. Erste Auflage. Suhrkamp Verlag, Frankfurt am Main, 1992. (Neue Folge Band 671)

Wichner, Ernest: Blick zurück auf die Aktionsgruppe Banat. In Ders. (Hg.): Ein Pronomen ist verhaftet worden. Texte der Aktionsgruppe Banat. Erste Auflage. Suhrkamp Verlag, Frankfurt am Main, 1992. (Neue Folge Band 671)

‍