.svg)
Már kora reggel útra készen álltunk André Ferenccel, Borcsa Imolával, Bányász Bercivel és persze két kutyával, Minnievel és Csurival, hogy elinduljunk az idén hetedik alkalommal megrendezett FISZ táborba. A közel nyolc órás út után, amikor már közeledtünk a tábor helyszínéhez egészen otthon érzet fogott el bennünket a dombok és erdők láttán. Sajnálatos módon kissé elszámoltuk magunkat, így éppen lemaradtunk a Kemény Istvánnal való beszélgetésről, amit azért is bántam nagyon, mert később több beszélgetésben is történt rá visszautalás.
Annak ellenére, hogy már Szokolyán voltunk, mire elkezdődött Szterczey Szabolcs és Varga László Edgár könyvbemutatója Gál Attilával, csupán a végszóra sikerült benézni, hiszen a nyolc órás út után, be kell ismernem, galád módon jobban vágytam a szállásunk elfoglalására, mint az irodalomra. Szőllőssy Balázs és Nagy Hajnal Csilla összehívták a fordítással foglalkozó társaságot, hogy meséljenek az indiai vendégeknek arról, hogyan működik a tábor. Nem sokra rá megjelent Horváth Veronika a tábor alatt ikonikussá vált hangosbeszélőjével és bejelentette a következő beszélgetés kezdetét. Kali Ágnessel, Borcsa Imolával, Seres Lili Hannával és Sárkány Tímeával el is foglaltuk az első sort a Határok és Átlépések nevű beszélgetésen, amelyben Csepregi János mentálhigiénés szakember, Halász Sára, a Patent Egyesület munkatársa és Dr. Kiss Valéria, az ELTE ÁJK munkatársa vettek részt. Többek között a #metoo kampány került szóba, amelyhez láthatóan igencsak megosztott véleményekkel fordultak a jelenlevők. Továbbá olyan kérdések merültek fel, hogy jogilag milyen lehetőségei vannak egy áldozatnak Magyarországon, míg más országokban hogyan kezelnek bizonyos problémákat. A beszélgetés végén a közönség köreiből is aktívan hozzá szóltak a táborozók, bár végig az volt az érzésem, hogy túlságosan az általánosságokban ragadtunk. A beszélgetés javára szól, hogy olyan témákat feszegetett, melyek nem könnyen körülhatárolhatóak és ilyen kevés idő alatt nem is lehet kifejteni őket, viszont a témafelvetések a beszélgetés után is többször elő kerültek az est folyamán. Utolsó emlékem az estéből, mielőtt aludni mentem, amikor Horváth Benji elmesélte a Balaton körüli FISZ turnéról hogyan került kórházba, mire László Noémi humoros új kötetcímeket kezdett ajánlani neki. Azt már nem tudom, hogy az éjszakába belenyúlóan miről folytak társalgások, mivel a kimerítő út után úgy döntöttem, jobb lesz korán lefeküdni, hogy másnap több mindent legyek képes befogadni.
Második nap csalódottan konstatáltam, hogy hiába feküdtem le korán, az egyszemélyes ágy mégsem olyan kényelmes két embernek, így hát az ébredés sem lesz túl zökkenő mentes. Úgy terveztem, hogy reggeli után csinálok néhány képet aztán csatlakozom valamelyik műhelyhez. Az előbbi sikerült is, de amikor csatlakozni akartam Kali Ágnesékhez, akik az indiai meghívottakkal, Rochelle Potkárral és Sonnettel készültek verseket fordítani, akkor a plüssbaglyom hirtelen új plüss barátokra talált. Így hát az ő történeteiket hallgattam, és egy öt éves gyerektől kellett megtudnom, hogy a plüssmacik nem halnak meg, mert ők csak játékok. Erős Kinga nagyon hálás volt, amiért magamra vállaltam a dada szerepét, hiába mondtam, hogy semmiség, nekem kutyám van, megértem. Hálából mégis kaptam egy ölelést és egy rövid, bogyó-bábokkal készült előadást nézhettem meg.
Délutánra aztán mégis eljutottam a Láng Zsolt által vezetett prózaműhelybe, és bár az volt a tervem, hogy a tábor alatt minden műhelybe benézek egy kicsit, de végül úgy döntöttem, itt maradok és végigcsinálom. Hamar el is telt a foglalkozásra szánt idő, kaptunk egy rövid kis házi feladatot, aztán már mentünk is a Földényi F. László könyvbemutatójára, akivel Urbán Bálint beszélgetett. Arra gondoltam, hogy azért szeretem az ilyen beszélgetéseket, mert van bennük élet, furcsa véletlenek felidézése, amelyek kimozdítanak a hétköznapokból, ahogy kimozdítanak az irodalomból is, hirtelen azt kezdjük elemezni, hogyan működnek bizonyos mechanizmusok más médiumokban, mint Francis Bacon van Lucian Freud festészetében vagy akár a filmek világában.
A beszélgetést követően egy kis ünneplésre került sor, aminek legjobban a gyerekek örültek, a kutyák talán legkevésbé, mert ők csak csorgó nyállal figyelhették a tortát, amelyet a FISZ 20. születésnapja alkalmából vágtak fel. Majd a beszélgetések sora visszakanyarodott a már tegnap felvetett témához Erőszak és irodalom címmel. Szilágyi Kinga Magdolnával belehallgattunk a beszélgetésbe, aztán úgy döntöttünk, hogy inkább a személyesség felé visszük el a dolgot, persze, már a tömegen kívül. Kicsit ironikus is volt, amikor Korpa Tamásnak megjegyeztük, mennyire fontos, hogy legyenek ilyen témák a táborban, miközben éppen lemaradtunk róla. Este aztán összegyűltünk a „román sarokban” miközben mások buliztak. Kali Ágnes megjegyezte: érdemes lenne egy slágerlistát feljegyezni azokból a zenékből, melyet a feministák állítottak össze. Aztán az ötletből nem lett semmi természetesen. Szerintem mindenki titokban kívülről fújja a Szomorú szamuráj és a Nyár van című slágereket, csak szégyelli bevallani.
