.svg)
A Csíkszeredai Könyvvásár keretén belül pénteken, május 10-én került sor Lövétei Lázár László Miféle harag? című kötetének bemutatójára. A könyvet az Előretolt Helyőrség Íróakadémia adta ki 2019-ben, a szerzővel Borsodi L. László beszélgetett.
Lövétei Lázár László méltán híres a bravúros nyelvhasználatáról, elvégre is ki másnak jutna eszébe káromkodást leírni hexameterben - mutat rá Borsodi.
A kötetben megjelenő probléma az eleinte szigorú forma ellenére is érthető, néhol humoros, de közben végtelenül komoly. A Miféle harag? végéhez közeledve azonban a forma és a beszédmód szükségszerűen fellazul. Ahogyan azt a szerző megfogalmazza, számára az írásban a lényeg, hogy az egyszerű, nem-költő olvasó is értse. Ezesetben a kétkedő, kérdező magatartást érinti társadalmi, közéleti vonatkozásban, a felmerülő kérdésekre adott válaszok viszont egyáltalán nem megnyugtatóak.
Lövétei Lázár László biztosan állítja önmagáról, hogy távol áll tőle az, hogy bármilyen politikai mondandóhoz hozzátegye az övét. Alapjáraton nem érdeklik ezek a történetek, de azért egy-két dolgot már muszáj volt észrevennie.
A Sivatag lényege, hogy nincs ilyen, hogy „mindenféle szakmát félretéve próbáljuk meg eldadogni, hogy mi a baj”, fogalmazza meg. Abban semmi novum nincs, hogy a költő rosszul érzi magát, jelenti ki a szerző. A kérdés és a kihívás számára az volt, hogy milyen formát választ magának, hogy ezt kifejezze.
A Zöldben nyilvánvaló a kritika. Borsodi azonban egy személyes folyamatot is sejt a háttérben, mintha a harag munkálkodna ott. Miféle folyamat lehet ez? Ezt annál jobban a szerző sem tudja elmondani, mint hogy a költő rosszul érzi magát, nem is írható ennél pontosabban körül.
De akkor adja magát a kérdés, hogy mit kellene csinálni? Erre azonban nincs válasz a kötetben, mint ahogyan a költő feladata sem az hogy direktívát adjon: „A művészet nyugtalanítson, tüskét szúrjon az ember körme alá, de a válaszadás nem az ő dolga” – foglalja össze a szerző.
