.svg)
Nem tudom, számontartja-e valaki azt, hogy kolozsvári kulturális rendezvényeken mi volt a legnagyobb korkülönbség a legfiatalabb és a legidősebb felszólaló között. Ha véletlenül nem, az Erdélyi Múzeum-Egyesület március 20-i rendezvénye, Egyed Emese Francia iskola című tanulmánykötetének bemutatója jó kiindulópont lehet ahhoz, hogy a jövőben figyeljünk erre az adatra: a tanulmánykötetet bemutató Balázs Hanna Imola és az Erdélyi Tudományos Füzetek múltjáról beszélő Dávid Gyula között 75 év a korkülönbség.
Az ETF sorozat 300. példányát ünneplő könyvbemutatót és kerekasztal-beszélgetést Biró Annamária moderálta, az EME felelős kiadója és a sorozat szerkesztője. A rendezvény pontosan kezdődött, pedig, amint azt a moderátor is megjegyezte, a résztvevők között nagy arányban voltak bölcsészek. A köszöntőben Biró Annamária kiemelte, hogy Egyed Emese Francia Iskolájának bemutatóját véletlenül pont a frankofónia világnapján rendezték meg, sőt valaki a közönségből azt is az egybegyűltek tudtára hozta, hogy március 20-a a boldogság világnapja is – a könyvbemutató és a sorozatról szóló kerekasztal-beszélgetés során mindkét világnap méltón ünnepelték meg.
A köszöntő után a moderátor átadta a szót Balázs Hanna Imolának, a Bölcsészettudományi Kar francia–komparatisztika szakos hallgatójának és a magyar–francia kapcsolatok fiatal kutatójának, hogy mutassa be a 300. Erdélyi Tudományos Füzetet. Balázs Hanna ismertette Egyed Emese tanulmánykötetének a koncepcióját, szemléltetve, hogy a szövegek milyen sokszínűek úgy kronológiailag (Egyed Emese 1976-os államvizsga dolgozatától a közelmúltban írt tanulmányaiig), mint tematikailag (Villontól a Bánffy-trilógiáig). A kötet a fordítás nehézségeit és lehetőségeit is körbejárja, Egyed Emese az átjárásokra, a közvetítő szerepet betöltő emberekre helyezte a hangsúlyt kutatásai során. A Francia iskola bemutatásának zárlataként Balázs Hanna feltette a kérdést, hogy akkor milyen is ez a francia iskola, majd összegezte, hogy minden bizonnyal a történelem mögé néz, kapcsolódásokat keres, s nem a nemzetire, hanem az univerzálisra fókuszál.
Ezután Biró Annamária átadta a szót Berki Tímeának, aki Balázs Hannával együtt intézett kérdéseket Egyed Emeséhez a kötet létrejöttével kapcsolatban. Az Erdélyi Tudományos Füzetek 300. példányának szerzője beszélt a kezdetekről, a francia nyelv iránti érdeklődésének forrásairól, az offline kutatás nehézségeiről és fordítói tevékenysége során szerzett tapasztalatairól. A beszélgetés az univerzalitás és a kapcsolatteremtés fontossága mentén bontakozott ki, Egyed Emese kifejtette, hogy szerinte „a közvetítő személyek a kultúra szentjei”, s nagy jelentősége van annak, hogy ki képvisel egy-egy kultúrát a nemzetközi színtéren. Megemlítette, hogy nehezebbnek látja ma a kapcsolatteremtést, mert „feltűnően kell barátkozni”. Amikor Balázs Hanna arról kérdezte, hogy a tanulmánykötetben szereplő Voltaire-ről szóló szövegek túlsúlya utal-e arra, hogy készülőben van egy, a francia íróról szóló kötet, Egyed Emese beismerte, hogy leleplezték: valóban tervezi egy Voltaire és Fekete János levelezéséről szóló könyv megírását.
A könyvbemutató után Biró Annamária megnyitotta az Erdélyi Tudományos Füzetekről szóló kerekasztal-beszélgetést. A felvezetőből megtudtuk, hogy nem Egyed Emese 475 oldalas Francia iskolája a legvaskosabb „füzet”, hanem Pál Judit Unió vagy „unificáltatás”? című 496 oldalas könyve, amiről Benkő Samu annak idején megjegyezte, hogy „ez már nem is füzet”. A beszélgetés során Bitay Enikő, Dávid Gyula, Gaal György és Sipos Gábor osztották meg gondolataikat a sorozat múltjáról, jelenéről és jövőjéről.
Gaal György egy, az Erdélyi Tudományos Füzetekről írt tanulmányából kiindulva ismertette a sorozat keletkezéstörténetét, részletezve, hogy az egyes sorozatszerkesztők munkássága alatt milyen nehézségek és lehetőségek merültek fel a könyvkiadásban. Az esttel kapcsolatos véletlen egybeesések sorát is bővítette, megemlítve, hogy a sorozat első kötete is francia vonatkozású volt, akárcsak az éppen bemutatásra került háromszázadik.
Dávid Gyula, az ETF sorozat egykori szerkesztője, akit Biró Annamária a legtapasztaltabb erdélyi könyvkiadónak nevezett, az erdélyi tudományosság huszadik századi helyzetéről beszélt a könyvkiadás felől. A Kriterion kiadónál dolgozó szerkesztők és műszaki szerkesztők mércét állítottak az utódok számára, s Dávid Gyula szerint az EME kiadójának sikerült továbbörökíteni a Bálint Lajos és Deák Ferenc munkásságának köszönhetően magas színvonalú erdélyi könyvkiadás hagyományait.
Sipos Gábor, az Erdélyi Múzeum-Egyesület alelnöke arról beszélt, hogy milyen érdekes, nem mindennapi kötetek jelentek meg, amíg a sorozat szerkesztője volt. Többek között megemlítette az ETF egyetlen svájci szerzőjének, Jan Andrea Bernhard Petrus Dominicus Rosius à Porta: Album amicorum. Egy Magyarországon és Erdélyben tanult svájci diák emlékkönyve című munkáját, ami különleges erdélyi kötődése miatt jelenhetett meg az ETF sorozatban (amiben csak erdélyi szerzők vagy erdélyhez kapcsolódó művek jelenhetnek meg).
Bitay Enikő, az EME jelenlegi elnöke az egyesület online jelenlétét mutatta be, kihangsúlyozva azt, hogy most a lehetőségek korszakát éljük, nem a nehézségekét. A digitalizálás segít láthatóbbá tenni a kiadványokat, így az ETF sorozat jobban szerepelhet az akkreditációs rendszerben.
Ezután Egyed Ákos röviden visszatért Egyed Emese munkásságára, érintve az ETF-hez hasonló kiadványsorozatok fontosságát az erdélyi tudományos életben, hiszen nem áltathatjuk magunkat a teljes megismerés lehetőségével. Egyed Emese erre reagálva elmondta, hogy a kutatók továbbra is számíthatnak az Erdélyi Múzeum-Egyesületre, és bár nyugdíjba vonult, a könyvkiadás terén továbbra is folytatni kívánja az együttműködést.
