.svg)
November 20-án este a megszokott helyen, a Bulgakov Kávéház emeleti termében került sor a Bretter Körre, melynek e heti megívottja Kovács Péter volt. Rendhagyó módon előbb az összes versét felolvasta a szerző, csak azt követően hallgattuk Sánta Miriám lényegre törő és komoly problémákat felvető vitaindítóját, amit nagy taps fogadott. Szövegében több olyan dologra is felhívta a figyelmet, ami a későbbi vita során ismét felmerült.
A versekről való beszéd szinte rögtön megkezdődött a szép számban összegyűlt közönség közt, melynek során már első pillanattól kezdve kiemelődött a képzavar, a halmozás problémája, valamint, hogy a túldíszítettség modorossá teszi a szövegeket. Gál Hunor megjegyezte, hogy vannak ugyan jó képek a szövegekben, viszont egyik sem válik egy vezérfonállá, mely egyben tudná tartani a verset. André Ferenc az általános fogalmak használatára hívta fel a figyelmet, mint például a kín, ami véleménye szerint nem képes személyessé válni, ugyan ilyen problematikus volt számára az anakronisztikus képek motiválatlan használata. Az elhangzottak közül majdnem mindenki kiemelte azt, hogy a szövegek hiteltelenné válnak a megszólalásmód által. Sánta Miriám a túldíszítettség kapcsán a rokokó stílust hozta be, továbbá megjegyezte, hogy talán elég lenne csak jó sorrendbe rakni a felhalmozott képeket és letisztítani őket, mivel a szerzőnek van egy egyéni látásmódja, képes megfigyelni az apró részleteket. Ebben a formában ezek a képek csupán piszkozatként hatnak, nem állnak össze egységes szöveggé. Okos Attila szintén egyetért azzal, hogy szétesnek a versek. André Ferenc hozzáfűzte utólag, hogy képileg ugyan rokokó, de a szóhasználat késő romantika.
A költő című vers kapcsán egy hosszabb vita folyt le, melynek során a közönség azt vitatta, hogy mennyire helyénvaló az a pátosz, amely megjelenik a szövegben. Horváth Benji fogalmazta meg egy frappáns megoldással azt, hogy mi a probléma a szöveggel, ugyanis eljátszotta azt, mi lenne, ha „A kőműves” címet adnák a szövegnek, és így felolvasva illusztrálta, hogy azáltal, hogy ennyi mindenről képes szólni a szöveg, pont, hogy nem szól semmiről igazán. Kali Ágnes is ráerősít arra, amit az előző játék nyilvánvalóvá tett, mi szerint a költő rengeteg klisét használ, ugyanakkor hozzátette azt is, hogy minden fejlődésben álló költő elköveti ezt a hibát.
Nagy fennakadást okozott a közönség számára egy cifra szóhasználat: „hervadó szentlélekvirág”. Míg hosszú perceken keresztül azt fejtegették, hogy a kereszténység melyik irányzatában lehet használatos így ez a szimbólum, addig utolsó szó jogán Kovács Péter felvilágosította a tudatlan közönséget, hogy ezzel a képpel a nemzőképtelen péniszt akarta szebb szavakkal leírni, mivel a Sola (de)scriptura című szöveg egy teljes leépülés folyamatát szerette volna az olvasó elé tárni.
