A Kemény aranykor fénykora – Kemény Zsófi slammer-író-költő könyvbemutatója Kolozsváron

Petőfi-fétisről és a szerelem képletéről is beszélt Kemény Zsófi szerdán a Planetáriumban. Az aranykor fénykora című, frissen megjelent regényének bemutatásában André Ferenc volt segítségére.  

Kemény Zsófit bár szinte senkinek nem kell bemutatni, Feri a biztonság kedvéért megtette. Zsófi rengeteg slamszöveget, három és fél regényt és két verseskötet is írt már, generációjának egyik legismertebb alkotója, aki kamaszkora óta publikál.

Elsőként Feri a kötetek címére kérdezett rá, a hiányos mondatszerkezetek és a szembetűnő parafrázisok jelentősségére, érdeklődve, hogy a Rabok tovább és a Most vagyok soha című kötetek után számíthatunk-e valamikor egy Magyarok istenére címűre is. Zsófi az elején letisztázta, hogy nincs Petőfi-fétise, ezek véletlenszerű mintázatok, amikkel magát is meglepte, talán majd egy pszichológussal (vagy egy magyartanárral) beszél ezekről. Kiegészülve a Nyílt láng használata és az Én még sosem címekkel, Feri megjegyezte, hogy a címadási technikára jellemző a hiányos mondatszerkezetek jelentéstartalmával való nyelvi játék, az elváráshorizontok újbóli kiépítése. Zsófi szerint az irodalom alapja a mondat, mindig arra törekszik, hogy meglepje az olvasóit, mert olvasóként ő is szeret meglepődni. Szeretné, ha az írásainak a mondatok adnák az alapot, nem pedig a történet, ha a nyelv rejtvény lenne, nem képletekkel leírható szöveg.

Kivéve persze Az aranykor fénykorának fejezeteit, amelyeknek alcímei képletek (nem dátumok!). Ezek a különböző módosult tudatállapotok nyelvi megteremtései, jelen van köztük az LSD, a heroin, sőt a szerelem (feltehetőleges) képlete is. Bár a szerzőnek közvetlenül csak a legutóbbihoz volt szerencséje, igyekezett a tünetekhez nyelvezetet társítani és így reprodukálni az adott állapot implikálta élményt.

Az Én még sosem című regényében, amiben saját tinédzserkori szerelmi életéről ír (egy csónakos első szexszel kiegészítve) hasonlóan kísérletezett a nyelvvel: ott a kommunikáció hiányát perspektíva-váltakoztatásokkal érzékeltette.  

Ezután Feri személyesebbre vette a hangot, elmesélte, hogy ő, Zsófi és Mészáros Peti (aki az első sorból támogatta barátait) a Sárvári írótáborban találkoztak 2011-ben, ahová Zsófi Apóh Zsófia álnévvel jelentkezett (és ahol Peti székreállva szavalt egy tamponról). Feri arról érdeklődött, mennyire volt kemény a Kemény névvel felnőni, milyen elvárásokkal, felelősséggel járt ez, mennyiben volt hasznos és mennyiben hátráltató. Zsófi elmondta, hogy sosem állította, hogy ez egy nehezebb kereszt, mint a semmiből hírnevet csinálni, de ez is egyfajta kereszt, a prekoncepciók végigkisérték, de igyekezett nem foglalkozni velük: „Amíg van apám (remélem örökre), addig ez így marad.” Igyekezett megtalálni a saját útját, ezért is kezdett el slamelni, de ezen az úton kisebb-nagyobb „Nyitom a gázt” vagy a „Feministákat a Dunába kéne lőni” típusú kommentrögök is voltak, amik mellett nehéz volt elmenni.

A beszélgetés közben Zsófi felolvasta a Megbaszott királynők című versét és egy részletet Az aranykor fénykorából is. A jövőbeli tervek kapcsán bevallotta, hogy bár soha többet nem szeretne írni, most is dolgozik egy új regényen, ami annyira friss, hogy még nem beszélhet róla. Mesélt még a telefonjában egyre csak gyűlő jegyzeteiről, a szóviccekkel való viszonyáról és a Tik-tok videóiban manifesztálódó figyelemirányításról is.

A beszélgetést kicsit később egy slam poetry est követte, amelyen Zsófi Ferivel és Petivel hármasban nevettette és síratta meg a közönséget.

‍

Fotók: Tamás Zsófia