.svg)
Horváth Veronikával a mogyoróhegyi kemping egyik zavarba ejtően festői tájára néző padján ültünk, és próbálunk Nádasdy tanár úr műfordítás szemináriumára valami elfogadható magyar nyelvű változatot találni arra, hogy „runningringsaroundthemoon”. Miután megállapítjuk, hogy a holdak körül úgy általában nincsenek gyűrűk, „utazás a hold körül” -nek fordítjuk. A „körpálya a hold körül” sem rossz.
A szerdai első napon beindult az összes műhely, műfordításból egy, a többiből kettő: líra Kukorelly Endrével és Schein Gáborral, próza Péterfy Gergellyel és Szabó Róbert Csabával és kritika Károlyi Csabával és Szirák Péterrel.
A műhelyeken kívül délelőtti proszeminárium a publikáció és az irodalmi élet gyakorlati kérdéseiről és este egy-egy kortárs alkotóval való beszélgetés táblázza be a napjainkat, a késő esti programokról nem beszélve. Első nap Szálinger Balázzsal Balogh Gergő beszélgetett. Már a kérdések összetettségéből nyilvánvalóvá vált, hogy a hét nem a fa alatt pihenő előadás hallgatásoké lesz. Ha bármit is fel akartam fogni párbeszédből, arra alkalmas pózt kellett felvennem mind fizikailag, mind szellemileg. Úgyhogy a végére zsibbadó alsótesttel és hasznos információval csordultig telt fejjel mentem vacsorázni a többiekkel. A szerda esti kritikustusán három első kötetes kerül terítékre, Szerényi Szabolcs novellái felkeltenek a szemináriumok után beállt elégedett zen tudatállapotból, de azért az utánuk következő Horizontok sorozat irodalompolitikai sakkjátszmáira már nehezebb figyelnem.
Csak másnap sikerül megismernem a három elsőkötetes közül az egyiket, Kulcsár Árpit. A mostanában foglalkoztató „milyen a jó kötetborító?” dilemmámat az övé kifejezetten megzavarja: A harmadik ipari forradalom csöndje szembetűnően fehér, a borító mintája elveszik a világos háttéren és az ember már csak azért is a kezébe fogja a könyvet, hogy el tudja olvasni a halvány betűkkel nyomott címet. Nem rossz taktika.
Minden nehézség ellenére a Horizontok bemutatójáról is megmarad valami: reggel Ferencz Mónika és Horváth Veronika kötete mellett a világirodalmi sorozat Seamus Heaney-darabját veszem meg.
Másnap reggel folytatjuk a munkát Nádasdy Ádámmal, Shakespeare és Dante különböző fordításainak összehasonlítása sokkal kevésbé unalmas és közhelyes, mint aminek első hallásra tűnik, délutánra Bibliát fordítunk tizenhatodik századi magyarról mai köznyelvre. A legizgalmasabb dolog ebben az, hogy a huszadik századi utólag reformátusnak bélyegezett költők és írók még a Károli-fordításból táplálkoztak lelkileg és szellemileg is - amit így 2017-ben sem csodálok -, ugyanakkor szükség van arra, hogy itt és most mi beszélt nyelvre adaptáljuk, mert a hagyomány használata, azaz, hogy értsék a legegyszerűbb szókinccsel rendelkezők is, megköveteli.
A csütörtök este vendége Németh Gábor, akinek könyveiről izgalmas beszélgetés alakult ki, néhány életrajzi beszélgetéssel fűszerezve. Ezt követően Szőcs Petra és Visky Ábel filmjeit vetítették le a táborlakóknak. Szőcs Petra filmjének képi világa olyan elképesztően gyönyörű, hogy elsírni magam kevés, Visky Ábel Romanian Sunrise-a pedig pontosan azzal a kommunikációs csatorna megtörtségéből származó humorral operál, amit szlovákiai magyarként, főleg egy étteremben dolgozva a saját bőrömön is tapasztalok. A két alkotóval való beszélgetésből Visky Ábel balassagyarmati tapasztalatai ragadnak meg leginkább, mint kiderült, ő jelenleg a helyi börtönben forgat.
A fotókat Horváth Győző készítette. További képek itt érhetők el.
