A fel nem adható város kronológiája

A 2016-os év folyamán dr. Gaal György irodalom- és helytörténésznek, Kolozsvár története egyik legavatottabb ismerőjének három különböző kötete jelent meg. Ezen könyvek egyike a kincses város bővített és aktualizált kronológiáját tartalmazó mű.
Az idén hetvenéves Gaal György tudományos, tudományt népszerűsítő, illetve figyelemfelhívó jellegű közleményei 1968 óta jelennek meg. Egyetemi hallgatóként az éppen akkor induló Echinox szerkesztőjeként tevékenykedett, ezt követő több évtizedes pedagógiai pályája alatt pedig Kolozsvár valamennyi magyar nyelvű középiskolájában, illetve a kincses városbeli Protestáns Teológiai Intézetben oktatott. A Házsongárd Alapítvány ügyvezető elnökeként, valamint a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társulat elnökeként a város közéletének résztvevője.
Jelen könyv előképét a város ezredfordulón megjelentetett kronológiája képezi (Kolozsvár kétezer esztendeje dátumokban). Ezt részletekben a Szabadság napilap közölte 2000. szeptember 19. és 2001. március 30. között. Ennek bővített változata Gaal György kolozsvári útikalauzaiban, illetve több más kötetben is olvasható.1 Ahogy a könyv Tájékoztató című részében olvashatjuk, az adattár – sajnálatos módon – úgy került fel két ízben is a világhálóra, hogy Gaal egyikről sem tudott, az egyik változatból pedig ki is hagyták a nevét.
A kötet előszavában (Közhírré tétetik) a tavaly elhunyt Kántor Lajos irodalomtörténész a következőképpen fogalmaz Kolozsvár történetéről: „a bőségesen feltáruló kolozsvári múlt nem csupán a magyar királyi, az erdélyi fejedelmi jelenléteket, régi iskoláinkat, a tudomány nagyjait [...], a színházi és filmművészeti (filmipari) úttörést tartalmazza, hanem többféle nyitást, el egészen a 20–21 századiakig.” Jelen kötetről pedig azt írja, hogy az abban levő „információk gramádája nem helyettesíti híres, elkötelezett kolozsvári írástudók emlékezéseit [...]; nem írják le számos jó Kolozsvár-könyvünket, »a föl nem adható város« tanúságtevőit, ám elmondható, hogy a most készült [...] Gaal-féle adattár olvasmányként sem érdektelen. Régi forrásokat felhasználó forrásként, eredeti kutatási eredményeivel, kézikönyvként pedig nélkülözhetetlen.” (6 o.)
A könyv legnagyobb részét a tulajdonképpeni kronológia teszi ki, amely összesen huszonöt alfejezetre tagolódik. Az első rész tartalmazza Kolozsvár történetét az 1100-as évvel bezárólag. Ez a könyv legrövidebb alfejezete, ugyanis összesen kilenc eseményt tartalmaz: Dácia római hódítását, a városhoz közeli Ajtonyból előkerült római mérföldkő dátumát, Napoca municípiumi, majd coloniai rangra való emelését, az eddig feltárt római sírok elhelyezését, a rómaiak kivonulását, továbbá a gepidák, szlávok és az ősmagyarok megtelepedését.
A következő az 1101 és 1300 közötti időszakot, a harmadik pedig az 1401-től 1500-ig terjedő évszámokat foglalja magába. Ezt követően az alfejezetek 99 éves (pl. 1301–1400), 1501-től 49 éves (1501–1550), 1801-től 24 éves (1801–1825), 1901-től pedig 9 éves (1901–1910) periódusokra tagolódva szemléltetik a kolozsvári események sorát.
Amint a fenti beosztás is sugallja, a kronológia a jelenhez közeledve egyre részletesebbé és gazdagabbá válik. Ez azonban azt eredményezi, hogy az egyes alfejezetek között komoly terjedelmi eltéréseket állapíthatunk meg: az 1100 előtti időszak mindössze fél oldal, míg a XX–XXI. századok (2015-ös év végéig) együttesen mintegy 113 oldalt tesznek ki. Ez természetes, hiszen amint előre haladunk az időben és közelebb kerülünk a jelenhez, annál több a ránk hagyott forrás (levéltári anyag, sajtó, emlékiratok), illetve – a múlt század második felétől kezdődően – az élő nemzedéki, vagy, ahogy Jan Assman német ókortudós, a közösségi emlékezet egyik kutatója nevezi, kommunikatív emlékezet.2 A XX. században (főleg annak második felében) lezajlott politikai-közjogi változások, illetve események elevene(bbe)n élnek a köztudatban, az emberek, valamint (nem utolsósorban) a szerző emlékezetében, azokat ők ugyanis átélték, megtapasztalták, így személyesen is kötődnek hozzájuk. A két jelzett évszázad egyértelmű túlsúlya ezzel magyarázható.
A könyvből a többé-kevésbé ismert események és történések mellett az érdeklődők arról is értesülhetnek, hogy gróf Klebelsberg Kunó, utóbb a két világháború közötti Bethlen-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere és a bethleni konszolidáció egyik fontos szereplője volt 1917-től a város II. kerületének országgyűlési képviselője (157. o.), hogy az utolsó osztrák–magyar uralkodó, IV. Károly többször is járt és átutazott (151., 155., 158. o.) Kolozsváron, hogy a fővárosba vonatozó Eduard Beneš csehszlovák elnököt a város pályaudvarán köszöntötték (203. o.). Továbbá megtudjuk azt, hogy a városban járt Mario Vargas Llosa Nobel-díjas dél-amerikai író (297. o.), illetve arról is értesülünk, hogy a városban van Woodrow Wilson amerikai elnököt (291. o.), Wilhelm Conrad Röntgen német Nobel-díjas felfedezőt (292–293. o.), valamint Szentkatolnai Bálint Gábor neves orientalistát, eszperantistát, Ázsia-utazót (282. o.) ábrázoló szobor, illetve dombormű.
Az említett Tájékoztató című részben Gaal György így ír a könyvről: „Kronológiánk nem egy szakkollektíva által összeállított tudományos munka. Inkább csak szemelgetés egy város történetének végtelenül sok eseményéből.” (311. o.). Sajnálatosnak tartjuk azonban azt, hogy annak ellenére, hogy a könyvészeti tételek között megjelenik Jakab Elek háromkötetes Kolozsvár-története, viszont több abban leírt esemény is kimaradt a kronológiából. Ilyen pl. az az 1799-es eset, amikor a Nagypiacon (a későbbi Főtéren) a diákság (egyik társukkal kapcsolatos híresztelés miatt) összeverekedett az újoncozó katonákkal és a segítségükre siető járőrökkel. Az ügyet komoly vizsgálat követte, melyben katonai és polgári vezető személyek is egyaránt részt vettek és a bűnösnek talált diákság részére négy büntetési kategóriát állapítottak meg.3
Hiányoljuk továbbá a városi közintézmények és a történelmi magyar egyházak helyi, kolozsvári elöljáróinak (pl. a Szent Mihály-templom plébánosainak, a magyar és valamikori lengyel unitárius egyházi vezetőknek) archontológiáját, mely mellékletként jelenhetett volna meg és áttekinthetőbb lett volna.
A kötet erősségei közül ki kell emelni a bejegyzések tömörségét, az illusztrációkat, valamint a régi utcanevek mutatóját. Az illusztrációk szerencsés kiválogatása erősíti a kötetet, és külön pozitívum, hogy a képmellékletek nem korlátozódnak a jól ismert kolozsvári épületekre, hanem kevésbé ismert ingatlanok (pl. a Szábel-aggmenház) és fényképek (pl. az 1914-es A tolonc és az 1917-es A tanítőnő című kolozsvári némafilmekből való képek, egy 1910-es képeslap, mely a Karolina teret ábrázolja, illetve Hankó János 104. oldalon levő tollrajza) is bekerültek a könyvbe. Külön említésre méltó a kötet végén található névmutató, mely az olvasó számára nagyon hasznos segédeszköznek bizonyulhat.
A kötetet minden olyan személy figyelmébe ajánljuk, aki Kolozsvár története iránt érdeklődik. Dr. Gaal Györgynek, hetvenedik születésnapja alkalmából sok áldást, erőt, egészséget, eredményes munkát és hosszú életet kívánunk!


Gaal György: Kolozsvár a századok sodrában. Várostörténeti kronológia. Kincses Kolozsvár Egyesület, Kolozsvár, 2016. 338 o.

Jegyzetek
1 Pl. Kántor Lajos–Kovács Kiss Gyöngy (szerk.): Kulcsok Kolozsvárhoz. A föl nem adható város. Korunk Baráti Társaság–Mozaik Kiadó, Kolozsvár–Szeged, 2000, 328–367.; Dáné Tibor Kálmán–Egyed Ákos–Sipos Gábor–Wolf Rudolf (szerk.): Kolozsvár ezer éve. Erdélyi Múzeum-Egyesület–Magyar Közművelődési Egyesület, Kolozsvár, 2001, 315–369.; Szabadság évkönyv 2002. Minerva Művelődési Egyesület, Kolozsvár, 2001, 196–253.
2 Assmann, Jan: A kulturális emlékezet. Írás, emlékezés s politikai identitás a korai magaskultúrában. Budapest, 2004, 51.
3 Jakab Elek: Kolozsvár története. III. kötet. Budapest, 1888, 753–755.