Versek

Feldobtál és elejtettél

Ez olyan: pillangókat sem bántó orkán.
Most szelíd cipőkoppanás a szívütem is.
Sok ideje már, hogy velem voltál.
Fülembe suttogtál szédületig.
Azt kell mondjam, már hiányzol újra.
Feldobtál és elejtettél.
De jó volt repülni és zuhanni is.

Hiányzol, bár tudom, jobb nélküled.
A hirtelen zuhanás fáj, és sokra nem tanít.
Nehéz, ha késélen jön a szédület,
bár néha becéz, sőt: andalít.
Azt kell mondanom: emléked már kissé idegen.
Feldobtál és elejtettél.
Ma már, ha repülök, nem szeretnék zuhanni is.

Csak hívni kellene, de inkább ne jöjjön,
se tengerről hajón, se a széllel,
hol sós, hol mézízű emlékekkel.
Előbb lássam, arról, aki jönni fog:
angyal vagy csak bőrébe bújt ördög.
Szeretni tudjon ezernyi színnel és lélekkel.
Azt kell mondanom, most csak figyelek.
Te, ki feldobtál és elejtettél, a múlt vagy.
Ha ezután repülök, tudnom kell zuhanni is.

Gyerekesen

Apu, mért kék az ég?
És mért lesz fekete, ha este van?
Hány csillag van az égen?

Apu, mért van a fiúknak kukijuk,
és a lányoknak mért csak egy luk van?
Nem lehet belerakni abba a lukba, hogy
nekik is legyen?
Apu, a Kati azt mondta, hogy mutassam meg,
de én nem. Nem mutattam meg.
Mért mutatnám meg?

Apu, mikor megyünk fagyizni?
Én már tudom, hogy egy epreset kérek,
és ha kérhetek kétgombócosat, akkor egy olyan kéket is!

Apu, mért hullott ki neked is, meg Anyunak is a haja?
Én ha fodrász leszek, majd csinálok minden embernek
olyan hajat, amit a fejükre rakhatnak, és akkor lesz.
De nem is fodrász akarok lenni, hanem
krumplisütő a mekiben, mert ők annyi krumplit
ehetnek, amennyit akarnak, és még játékot is biztosan
vihetnek haza.

Apu, hol van Anyu?
Tudom, azt mondtad, hogy mivel
mostanában sokat feküdt és aludt, elment,
és már repülni is tud.
Igazán szólhatott volna, én is repülnék.

Apu, nézd, ezt Anyunak rajzoltam.
Mivel azt mondtad, hogy nemsokára találkozol vele,
odaadnád neki?
Ez itt egy ház, meg ő, meg te, meg én,
és fogjuk egymás kezét.
Szerinted szép?

Apu, mért sírsz? Ne sírj!
Ígérem… csak ne sírj…
Anyu mindig azt mondja, a férfiak nem sírnak
csak néha, titokban.

Apu látom fáradt vagy,
miattam ne aggódj, majd lefekszem egyedül.
Jó éjt, Apu, álmodj szépet!

Temetni kéne

Annyira szeretlek, szívem mellé temetlek.
Tompa ásó-lüktetés, örök csend neszez.
És ha menni volna tán kedved, ereim téged szolgálnak.
Innen, kívülem, úgyis csak a sötét világ várhat.
Te jutsz eszembe, ha füsttel telítődik tüdőm.
Minden korty kávé, minden üres óra,
tavaszi nap sugarában fürdőző minden terasz,
minden utca, ahol sétáltunk, minden hely, ahol laktál,
és ahol együtt voltunk – Te vagy.
Nem gondoltam, hogy szerethetlek így,
testetlenül a testben.
De ha menni akarsz:
kiáslak, kivetlek.
Ne halld a csendes dobbanást.
Amiről nem tudsz, lehet, már nincs.
Temetni kéne újra: vagy téged, vagy engem.

Jáger Simon

1993-ban született Győrött. Jelenleg a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem másodéves hallgatója, színművészeti szakon.