Versek

Eugen Gâscă: Pár II.

Lóban a hely

                       Mellár Dávidnak

Üres a ló. Trójában így született,

most kikaparták, hogy a hideg

elől a meleg húsba meneküljenek.

Foggal és körömmel, de főleg

éhséggel tágították a belteret.

Végül teljesen kizabálták, hogy

minél többen férjenek egy tetembe.

Idővel szálkásra fejtették,

kitisztítva az egész üreget.

Nem volt többé a bomlásnak hely,

fehérre szopkodott csontok közt aludtak.

Némán, mozdulatlan szerveződtek

a szőrös bőr alatt.

Később több testet is lakhatóvá

tettek. S a rend kedvéért más

lóban zsúfolódtak össze a férfiak,

másban a nők. De állat van bent. Főleg

ami a férfiakat és a kutyákat illeti.

A meztelen testek hullagörcse: mindenki

arra vágyott, hogy a hiányt valahogy

kitöltse. Néhányukban új állat- vagy

növényszerű szervek alakultak. Csak

ilyen magatartással lehetett életben maradni.

Az alkalmazkodásra képteleneket rázta a láz.

Orruk érzékeny maradt a szervek után maradt bűzre.

Valaki eltüsszentette magát, még mielőtt sikerült volna

egy éles csonttal a torkán akasztani a zajt. Halk, szürcsölő

mohósággal kortyolták a halott torkából bugyogó, tápláló

vért: Kizárt, hogy az állatok így szagot fognak – böfögték.

Hajnalban lovat cseréltek,

ahogy más a koszos pulóvert váltja tisztára,

úgy bujkáltak az egyikből át a másikba.

A halottakat maguk után hagyva

a tetemekben. Így maradt hátra egy nő

hullája is, benne a meg nem születettel,

aki túlélte volna hordozóját, ha az élettelen

testből időben kivágják. A belsőségeket

két kézzel kaparták el az éjszakában,

amennyire csak bírták a fagyos, vérrel

áztatott földbe. Az éhező állatok pofájába

szívcafatokat és májat tömtek.

Reggelre nyoma se maradt a költözésnek:

egy rakás, szervek nélküli, vemhes ló.

Semmi több, csak odúk. De van-e értelme

a túlélésnek egy dögben? Vagy van, ami

a halálból jön létre, szerveket növeszt

és képes a halk szaporodásra, a néma

növekedésre, akár a növények?

Csapott zaj

Szélcsendben zuhanni tizenhárom métert.

A vízbecsapódás: mint a két leütött hang közti

kitartott csendben, váratlanul, élesen s majdnem

egészen üresen koppanó jobb szélső billentyű

a zongorán, mint a két borda közti sovány hús

csendjében, a lengőbordák közti űrben csapott

tompa, reccsenő zaj, vagy valami egészen más,

mikor a digitálkék, tükörsima vízbe érkezel.

Ilyenkor a test automatizmusa leáll. A szervezet

belső irányíthatatlansága többé képtelen az olajozott

önműködésre. Most nem te szereled, a gép próbál

összerakni téged. De nincs az a chip, mely összhangban

tudná tartani a szervek tömegét. A beépített intelligencia

csődje, a teljes körű irányítás hiánya: ez a kódolt, ütemes

gépzaj, ez a halk processzorbúgás visszhangzik a víz

kitartott csendjében. Ez a süllyedő kiszolgáltatottság

törli el a billentyű vagy borda zajának erőltetett különbségeit.

Kozmár Klára 1993-ban született Galántán. Jelenleg Bécsben él, gendert hallgat az Universität Wien-en. Versei eddig a Műút portálon, az Irodalmi Szemlében és a Kalligramban jelentek meg.

‍