.svg)
Maria Ciupe: Móc nők
Athanor
Egy négyezer éve kiégett
ősi gesztusból
A hamu susogása a tűz hunyt emléke
a mésztetoválások felett
tisztavíz ingek a homok közt
növényevő hernyók kerülgetik a köveket
kútba hullott vedrek búgása
de mindezek egy útilapu alatt történtek
és egy szép napon ő is előjött hogy lássa
fölénk ültünk a szőlőkarók mellé
és göndör tincseink feléjük nyúltak
a mészgödör elvadult
a ködben ólálkodtak az álom fenyegető madarai
mi védtük magunk ahogy bírtuk
és ő megtartott bennünket szemével
Az öreg holtan hevert
Bătrânul ședea mort
Az öreg holtan hevert a ganéban
a merengő gödörben
nem mondott semmit nyöszörgött mint gyerek egy magban
ugyanaz a csónak jött csak az utasok változtak
forgolódtak körötte megemlékeztek róla
az öreg holtan, fején egy régi kalap
néhányan a legtisztább a legmélyebben mocskos tanítványok közül
ujjal turkáltak a ganéban gilisztát kerestek horgászathoz
mi imádtuk magunk ahogy mondják Talán véletlenül voltunk ott
a többiek mindig jöttek Volt náluk könyv és füzet
odamentek az öreghez kérdezgették
(mindig ugyanazokat a kérdéseket csak az utasok változtak)
azt mondták Tisztelünk téged látod sor került az ünnepélyes
megemlékezésedre
jegyzeteltünk gyorsírással
de miért nem értjük a hozzánk későn érkező suttogást
próbálj érthetőbb lenni Menettérti jegyünk van
két étkezéssel Mormol valami igazságokat
mi lejegyezzük megtanuljuk továbbadjuk az utódoknak röviden
Az öreg holtan hevert a ganén
a merengő gödörben
a tanítványok rongyokat foltoztak úgy tettek mintha nem látnának
inkább szomorú látvány volt Mi távolabb álltunk
mintha nyelveket tanulnánk órákat adott
egy hölgy aki sokat tudott egy szigorú botanikus
A többiek az öreghez léptek díszeket aggattak pelenkájára
Lefotózták pelenkában körükben
sz(ép) volt csod(álták) gyöny(örködtek) magukban
mi a valamivel bonyolultabb dolgainkhoz láttunk
eligazodtunk ahogy tudtunk
a tanítványok gitáron játszottak hallás után
a többiek kérdéseket tettek fel Kék volt az ég
néhány mediterrán itt-ott még megtermékenyítette egymást
mondták a többiek Tisztelünk téged
ta vagy a második Marconi Edison Mondj
pár aforizmát egy-két igazságot
Az öreg forgolódott a ganén szaggatta pelenkáját
mi távolabb álltunk Átsuhant köztünk
egy kezdet és vég nélküli derű
jól éreztük magunk vállunkat az égnek vetve
s a többiek amfiteátrumot csináltak Körbevették az öreget
összenyomták a kalapját slaggal öntözték
igazságokat követeltek tőle
ő eltakarta szemét betömte száját ganéval
jöttek teli hajók vonatok
(ugyanazok csak az utasok változtak)
én valami lényegtelent mondtam neked A tanítványok
úgy tettek mintha nem hallanának
te azt mondtad Endrigo úgy beszélsz mint 33-ban
amikor érettségiztél
én úgy beszéltem mint 33-ban amikor érettségiztem
filozófiát tanultam egy utcára néző szobában
a többiek azt mondták Megemlékezünk rólad tengerpartokon
kúszunk harci sebekkel
Fejtsd ki nekünk tisztán a suttogást amelyre jogosít
az öregségi számlád
A tanítványok fejben ismételték az eredendő hibát
Mi összedugtuk arcunk ujjaink simogattuk az amfiteátrumban
Daloltak énekeltek Jöttek hajók és vonatok Felvonulások voltak
az öreg forgolódott a ganén Azt suttogta NE Ennyit suttogott
Az előérzetek területe
Domeniul presimțirilor
Vannak elfeledett gázlók bizonyos helyek bennünk és egy út ami
vízen át vezet
valaki engem kiált oda akar vonzani
hogy egy növénnyel megüssön és mi bűnöm van nekem ezen
a rézkapus világon
majd csend lesz dalolnak a csalogányok
nagyon hideg van és kastélyok vannak bennünk
mezők kék és sárga virággal
és járjuk őket műanyag lovainkon
értitek egy hatalmas madárban élünk amely magában hord
minket
és találkozóra megyünk letisztítjuk a hernyókat az ágakról elénk jön egy lány de szegény már ő sem bírja kimerült lenyelte az egész hálót amit font amíg ránk várt
azt mondja gyere csókolózzunk legyünk boldogak
szolgáljak fel ezüstkanállal édességet neked
legalább a kályha mellől lenne És jön King Kong parittyával
lődöz összemocskolja az ingünk letépi nyakkendőnk
jön az az üszkös hétfejű tanár jegyet ad nekünk mintha nem
bifláztunk volna eleget
A laborba visz hogy tapasztalati magányt szerezzünk
és labdázunk mint az ikrek
egymásra nézünk bólintunk egy szerencsétlen lány jön kormos
arccal
az özönvíz óta nem mosott szemet és beülünk az autóba (ő mellénk)
suhanunk a pályán
szólnak a hírek de már nem értjük őket titokban nevetünk mint
egy temetésen és félni is kezdünk
mennyi minden történik bennünk és ott feledjük őket mint
egy iskolatáskában
és mindenki csak magában hisz csak azt tudja amit jól tudnak
mások is
de előttem az a boldog időszak van amikor anyával laktunk
ültem ott arra gondoltam mi kellhet még
kint esett ő meztelenül aludt velem hasában
egyik-másik oldalára fordult álmában megbabonázott
ismerte azt a szigorú törvényt óvni akart
az ágy fölött hintázott a nővérem a hold
ANDRÉ FERENC fordításai
Gellu Naum (1915–2001) az európai szürrealizmus kiemelkedő alakja. Verseit, prózáját és színdarabjait német, angol, francia, spanyol, magyar, szerb és lett nyelvre fordították. Elnyerte a Román Írószövetség Díját költészetéért (1975), annak Életműdíját (1986), a münsteri Európai Költészeti Díjat (1999) stb. 2000-ben Nobel-díjra jelölték.
