Versek

‍

A kertben

(În grădină)

Anya tele volt méreggel. Nem kötött

egyetlen üzletet se. A főnök csupa hülyeséget

beszélt. A hűtőszekrény üres volt, a lányok

a falra másztak. A számítógép egy system disk-et

kért, és fogalma se volt, mi a francot

jelent. Vette a tabletet

és beszélgetni kezdett. Kicsit mosolygott,

visszakozott, hogy nem ér rá, nincs

ideje. Két lánya van. Úgy tűnt, semmi természetfeletti

nem változtatja meg az életét,

míg észre nem vett valamit

a kertben. Szégyellem

elmondani, mit.

Charlie’s Country

Jó reggelt, mondja Ana

egy ősz hajú öregnek, aki a tenger felől

jön felfele Vama Veche főutcáján. Mindig

ez van Anával. Mariana kicsit

hátramarad. Az anyjuknak

voltak valami barátai, kimentek

Németországba. A kisebbik fiuk

ugyanezt csinálta, a parkban. Az apa

parazitológus volt. Nem talált melót odakint. A felesége

szülész volt és eleget keresett. Felhúzott

egy nagy házat, padlófűtéssel. Amikor

meglátogatták őket, nem volt szabad

túl sok meleg vizet használniuk. Az apa

szigorú volt. Ana széles mosollyal

köszöntötte a rövidnadrágos,

csupa izom, hatvan év körül járó

öreget. Az érdekesebb emberekkel így

szokott csinálni, és az öregnek

kócos haja volt, a tenger fölé nyúló

orra és szamarai. Mindig

találkoztak vele, amikor reggel

a tengerpartra mentek. Anya egyik barátja,

aki Franciaországból érkezett, azt mondta, hogy

Guru. Ana anyja biztos volt benne,

hogy bennszülött. A nyár vége fele

az a hír járta, hogy egy új-zélandi

vízbe fulladt Vama Veche-n. A hírből

nem derült ki, hogy szőke volt-e vagy bennszülött. És

Ana anyja nem tudta, hogy az új-zélandi

bennszülöttek olyanok-e, mint

az ausztráliaiak. Szóval, azon a reggelen

Ana odalépett a rövidnadrágos

öreghez, és mosolygott.

Star Trek

Olvasta a könyvet és keserűen mosolygott, mint dulcsáca

a tálkában. Az élet történetét ott

eonokban mérték, ő pedig nem volt képes rendezni

a gáz- és villanyszámlát. Az eukarióta

sejtek – amiknek más, sejtrészecskékké változott

miniatűr teremtmények a szimbiontáik,

mint a Star Trek-ben – az irodára

emlékeztették. Tetszett neki ez a történet. Nem

volt bárkája, nem voltak hősei vagy

mártírjai. Komolyan elgondolkodott azon,

hogy egy metánbaktérium tudna-e válaszokat

adni. Válaszokra volt

szüksége.

Anya fagyija

(Înghețata mamei)

Ana és Mariana játszik valamit egy nyolclejes könyvön,

amit a tömbház előtti bódéban vettek. Anyjuk

megosztott életet él. Az elmúlt és a jövő

hét között, egy hosszú éjszaka után. A melóban

az ingatlanpiac Istene. El tud adni

egy disznóólat, gyöngyszemet ígérve. Van néhány

nagy projekt a városban, mindenhol ott van. Tudja,

hogy nem barátságos. Sikere van, tényleg olyan,

mint egy feszült Isten, akit imádnak és talán

gyűlölnek

a kollégák, egy kávé mellett. Ana és Mariana

az általa kigondolt pályán kell, hogy maradjon.

Lányok, sebezhetők, amilyen ő maga is volt, mielőtt

az ingatlanpiac Istenévé vált volna.

Tudja, hogy szép még.

Klasszikus szépség, ahogy a görögök

szobraikban megálmodták. Egy istennő szépsége, aki

egy bizonyos szektorban hatékony. Az ingatlanpiac

teljes szektája imádja,

bár nem szereti,

és nem szól hozzá a szünetben.

Ana érkezik és megkérdi,

lehet a kecskének hat szarva? Azt mondja,

lehet.

Tudja, hogy Ana összeszorított ajkakkal fogja nézni.

Keresnie kell egy gyerekkönyvet, amiben megvan a hatszarvú

kecske képe. Vagy bár egy baké. Egyelőre

nézi, beszél,

és látja a lány éledő szkepticizmusát. Valahogy

tetszik neki.

Még akkor is, ha tudja, hogy léteznek hatszarvú

kecskebakok és kosok. Rámosolyog

és megpróbálja elkapni, hogy

megpuszilja. Ana eltűnik,

mint egy fagyi.

A Droste-hatás

(Efectul Droste)

Megegyeztem a kislányommal,

hogy kerülünk egyet reggel,

iskolába menet. Mondtam neki,

a bálnánál történnek dolgok.

Műanyag sátrak vannak ott, és a medence alján

egy csomó hal jelent meg. Szinte

szárnyra kaptunk a zöld illatok közt. Odamentünk

a medencéhez. A kicsi

megkérdezte, miért van a színes

krétával rajzolt halak között két,

megsokszorozott kislány és egy ráncos hölgy,

aki nemigen tudja, mit tegyen. Mondtam

neki, hogy ez egy metafora.

Hogy tulajdonképpen a kislányok is halak,

és a hölgy egy hatalmas csuka, aki három

halat elnyel, hogy rengeteget csináljon

belőlük. Nem győztem meg a kicsit.

SZÁNTAI JÁNOS fordításai

Radu Andriescu (1962) költő, egyetemi tanár, Jászvásáron él. Kilenc verseskötet és egy esszékötet szerzője. Verseit angol nyelvre fordították. Első kötetét (1992, Oglinda la zid) Poesis debütdíjjal jutalmazták. Harmadik kötete (1998, Sfârșitul drumului, începutul călătoriei) elnyerte a Romániai Írók Szövetsége jászvásári fiókjának költészeti díját. Legutóbbi verseskötetéért (2016, Când nu mai e aer) az Observator cultural folyóirat díját és a George Bacovia Fesztivál versdíját vehette át.

‍