Versek

Ali

Július
tejbegrízből fénylő bajnokká farag,
fahéjat szór koronádra,
forró fülcimpáidról
sűrű szemöldököd sötétjébe csöppen és
14 tavaszos mosolyodba ömlik.
Szemeid lélekre nyíló ablakok,
hol altatódalokat dúdoló,
futkorászó és szabadságot hirdető,
vizes lufikká robbanó színes gyerekek –
fekete és zöld és fehér sárkányokat eregetnek.
Pórusaid zamata orrunkba mászik,
megtölti számat és tüdőmet;
szivárványhártyámba és füleidbe harap,
vállaid, ellazult bicepszed és
ízletes ínszalagjaidat kóstolom.
Titán vagy, gyermek;
melled megfeszül két barna inggomb között,
egy szike vékony szánkanyomot hagyott benne –
a doktorok is tévedhetnek az áttéttel kapcsolatosan.
Egy év +
két gyerekszobányi lingó +
négy centiméter
bajnoki címed ára
és most minden ebédnél kétszer laksz jól,
egy nap két napkelte süt rád,
egy vörösnek két csókot adsz egyszerre,
minden éjjel négy szemet hunysz le
négy kezet kulcsolsz imára
négy tüdőt szívsz álmosra és
minden évben két szülinapot ünnepelsz –
télen gyermekét, nyáron bajnokét.
Jobb lábunkkal lábujjhegyen nézzük egymást,
egy kezemmel az égbe kapaszkodsz,
egy kezeddel LEGO hídat építünk a gyermekvilágba
melyben sárkányok repültek utánunk és
ingünk tejbegrízfoltos volt és
mellünk egész és lábaink egyformák és
úgy szóltunk, mint gyermek,
úgy gondolkodtunk, mint gyermek,
úgy értettünk, mint gyermek és
azt választottad, hogy mindörökre az maradjunk,
bár a személyidben azt írja, hogy ’91-ben születtünk és
látom, hogy titkon a szakállad is nő és
mosolyod háztetőként hordja bajszod.

Bajnokok éjjele

Szeress most míg rög vagyok,
töröld homlokom és
minden cseppje gyöngy lesz nyakadon,
mert, ami körbe megy az körbe jön,
de a jó lassú kanyart vesz,
te csak lesd a sarkot és
maradj oldalamon,
ölelj a völgyben és az Olümposzt gyűröm lábunk alá,
a csúcsra imazászlónak Gyermek köntösét húzom fel,
poharat és kenyeret halászunk a piknikes kosárból,
a konfettiesőben áfonyát csámcsogunk az alkonyattal,
majd letöröljük maszatját, a napot holdra cseréljük,
a csillagok pezsgőhabból varrják a hős ruhám
ez a bajnokok éjjele,
ma rákot győzött a Bak.

Két anyatej illatú körte közé vetem ágyam,
húsz év vándorlás után végre itthon vagyok,
Kánaán humuszába ültetem kis csemetém,
hogy rügyet hajtson családfám,
és ágairól a király olaja csepegjen babérkoszorúnkra,
hát hadd ropogjon a tüzijáték
míg Matuzsálem elixírétől csuklik kupánk,
ma örökké élünk,
negyven év öregséget
nyolcvan fényév fiatalságra cseréltem,
látod? győztünk!
és mindenki pohárköszöntőt vár
„Szerussz pohár”
Gyermek az asztalfőnél kacag,
Apa gyémántokat szór szét,
ez a közös örömünk éjjele,
mert engem nem a te vagy az én érdekel, hanem a mi,
a trappisták szolmizálnak do, re, mi, fázol?
terítsd magadra köpenyem,
kortyold erőm, míg itt vagyunk,
ma végre győztünk,
hát fogadd ajándékul a galaxist,
készíts tejbemadárt belőle,
lásd ezt neked adom mind,
az áldott jobbal és a bűnös ballal,
tele hassal vörös szőnyegen finom nőt ölelek,
szám mellett nyílik a mennyország,
két buborék között alszom.

Hasíts hajnalt velem,
költő vagyok, szavamra ébred a nap,
Prométeusz lávába meríti a fáklyát,
édeskömény illatú sasmájat reggelizünk,
karmait nyakadba akasztom,
ez az olimpiai aranyérmed,
bajnok vagy, egy az én véremből,
pipacsok peremére parkolt pillangószárnyú bika
vár ránk, megyünk Haza,
hol minden nap péntek
és a hűtő málnaserbettel van tele.

Felhők

Kilégzés.
Színnek születtél,
mikor még fekete-fehér volt a világ,
a nyár egészen nyár volt,
és a tél sem fél tél,
mondd, te sosem féltél,
hogy egyszer vége lesz?
Egyszerű dallá lettél,
mit tovább dúdolunk,
xilophon és szájharmonika,
mama, ma manna van ebédre,
nem sütnél kis almástésztát?
Mesét olvastunk
mikor oldaladnál volt otthonom,
és egészséges volt az élet,
két kerek kisgyerek,
karácsonyi körtefények.
Hazaértél,
én már elkéstem otthonról egyszer,
Bajnokok éjjelén visszajöttem,
téged el-, engem visszaloptak,
mert még lennem kell itt
a zenit alatt,
messze még a sayonara,
de egy nap találkozunk
felhők rengetegében,
hogy zakuszkát főzzünk,
fuszulykalevest együnk
és megkapáljuk az Édenkerted.
Nem a vég vagy,
hanem minden, ami előtte volt.

Farczádi Ali

1991-ben született Marosvásárhelyen. 2014-ben fejezte be tanulmányait a marosvásárhelyi Petru Maior egyetem román–angol szakán.