Versek

Ritmus

telente elbújok
pokrócba napokra
csillagok hullását
vizsgálom nyaranta
tavasszal kinyílok
a vágyam őszinte
fakuló emlékét
idézem őszönte

fogva tart sejtjeim
lüktető létköre
lélegzet szívverés
ízlelés gyönyöre
jöhet az éveknek
bármelyik évszaka
keserű mézével
kábít az éjszaka

mert mégis jó hogy itt
vagyok még egy kicsit
estenként behunyt szem
hajnalon újra nyit
illékony fűszerek
pácolják szívemet
nyugodtan alszom és
kíváncsin ébredek

Menedék

valami készül az ember ellen
éppen sminkel nagy serényen,
combtőig húz neccharisnyát,
fűzőt fon a bordáin át,
illatfelhő, fésű lebben
valami készül az ember ellen.

megosztja és megszorozza,
hány vetélytárs mily csoroszlya,
ahhoz képest aki kész lett,
tükörből rá visszanézett
düh nem fűthet hevesebben
valami készül az ember ellen.

vadon lép ki az éjszakába,
holott ő fog vadászni máma,
kesztyűje a taxit inti,
retiküljét áttekinti,
nem szállt nő ki ennél szebben
valami készül az ember ellen.

s már üres is a járda sarka,
csak félig szívott cigaretta
füstje kígyóz otthagyottan
a vöröses félhomályban
s egy hátsó ülés összeroskad
oltva a felgyűlt bosszúszomjat.

valami készül az ember ellen
száz éjkuvik szerteröppen,
s megköttet a titkos béke
mint a hajnal ellenmérge,
ahány ember, annyi vágy van,
de éjbe tartunk mindahányan.

Viharfény

éjszakára villám feküdt az ágyba,
menny dörgött s a Menny is beköltözött.
a kis szobát többször körbejárta
egy eleven, koszos felhő,
s megbámulta a vetkezőt.

ahogy a tüllruha lehullott,
a lányka eltűnt a párna-ködben.
a takarón virágok villóztak,
lilán, pirosan, kéken,
s a hívatlan babusgatta közben.

aztán kivirradt és arrébb úsztak
puffadt felhők és elázott gondok.
lágy fény kúszta be a végtelent,
s hozzáérvén
áthevített egy nyugalmi pontot.

Hajnalpapír

A város fölött pirkad már az ég,
izzadtan lehel a macskakő.
Az éj fölvonja kéken köntösét
s benne fázik meztelen a nő.

Mint éji lepke, kit a virradat
meglepett, behúzza szárnyait.
Nem ég a lámpa, és a lámpavas
hideg, amint rákapaszkodik.

Áll a forgalom, szájtátva ámul
a nép, felgyűlve körbezárja.
Vörössé válik a rúd míg táncol
egy belső szólam dallamára.