Versek

Székely Ian: Untitled. Részlet

Tájkép apró tüzekkel

Szeretem a halott dolgokat, mondja a tájkép. Ők nem

bánthatnak engem. A hadseregek elözönlik a sárga

mezők városait, és fölégetik azokat. Nincs elég hely,

hogy önmagunk lehessünk, mondják a katonák, átgázolva

a síkságon. Úgyhogy el kell tűnnötök az utunkból.

Szeretjük a túlélésünkkel kapcsolatos dolgokat: a levest például,

vagy a nyilakat – így lesz még hosszabb a fajok láncolata.

Aranybányák itt, taposóaknák amott. Háború, és a háború művészete,

háborús tájkép. Szabadítsatok meg a tárgyak uralmától,

mondja a festmény. Bízzál bennem, mondja a festék.

Még több terület kell. Tankjainkba ültünk, és eltapostuk

az ellenséget. Mindent háborús zajba és sárba tapostunk.

Akaraterő, lőpor, velőtrázó robbanás. Rózsaszín,

narancsszín, vörös, vörösről álmodó narancsszín.

Én vagyok a tűz, mondja a tűz. Az én testem meg temető,

mondja a tájkép. Isten hozott, mondja a tűznek a tájkép.

Arany testek a tűzvörös földön. Én meg sebeket festek.

Sírgödör, mondja az ember teste. Emberi test, mondja

a sírgödör. Öljünk meg mindent, mondja itt minden.

Elmaszatolt éjszaka, bepiszkolt pirkadat, láttam őket is

aláhullni. Földbe jut itt minden, apróra törve-zúzva.

Letörtük a szobrok fejét is, megfosztva a tájat

mindenféle jelentéstől. Elfoglaltunk mindent, a győzelem pedig

egyre biztosabb lett. A történelmet mindig a győztesek festik.

Tartsd hát nedvesen a festéket. Hidd el, van még mondanivalóm.

A múzeum

Két szerelmes elment a múzeumba, és megcsodálta

a kiállítótermeket. A férfi egy festményt bámult,

jó sokáig ott ácsorgott előtte. Mégis el kellett telnie

néhány percnek, amíg a nő rájött, hogy a férfi leragadt

a festmény előtt. S hogy pont az előtt a festmény előtt

ragadt le. A nő a férfi mellett állt, az arcát nézte,

aztán a festményen látható arcképet. Mit nézel?, kérdezte a nő.

Nem tudom, mondta a férfi. Szóval: nem tudta  A nő először

csak bosszankodott, aztán unatkozott. A férfi az arcképet

nézte, a nő az óráját. Ez volt az a pillanat, amikor minden

megváltozott. Ettől a perctől közéjük férkőzött valami.

A férfi az arcképet nézte, de nézhetett volna egy káposztafejet

vagy cukorrépát is. Vagy egy sárgás-rózsaszínű valamit.

A férfi nem tudta elmondani, mit néz. Évekkel később se tudta

elmondani, mit nézett akkor, úgyhogy a nő elhagyta őt.

LÖVÉTEI LÁZÁR LÁSZLÓ fordítása

Richard Siken: New York City, 1967, amerikai költő, festő, filmrendező. Eddig két verseskötete jelent meg: Crush (Yale University Press, 2005), War of the Foxes (Copper Canyon Press, 2015). Itt közölt verseit utóbbi kötetéből válogattuk.

‍