.svg)
Új és még újabb antológiák, szabadvers, szerelem – A Gyergyószárhegyi Írótalálkozóról (III. rész)
Ebéd után Pál Sándor Attila folytatta az előadássorozatot, aki a magyarországi nemzedéki antológiákat mutatta be a jelenlévőknek, hiszen ebből írta doktori disszertációját. Kitért pár meghatározóbb kötetre, mint az Oláh Gábor szerkesztésében 1902-ben megjelent Bokréta című kötetre, amely feltehetőleg az első antológia volt a magyar irodalomban, illetve a Nyugat szerzőinek 1932-ben megjelent Új antológia és Új írók című köteteire is, melyeket Babits, illetve Móricz szerkesztett.
Pál Sándor Attila interjút is készített szerzőkkel, akik különböző antológiákban feltűntek, arról kérdezve őket, hogy visszatekintve hogyan értékelik ezt az élményt, milyen hatással volt ez rájuk és későbbi pályafutásukra. Míg Kántor Péter, a Tengerlátók egyik szerzője hálás volt, hogy ilyen formában érvényesülhetett és beválogatták szövegeit, amelyeknek nyelvezete nem illeszkedett feltétlenül a korszak elvárásaihoz, addig Nádas Péter nem tartja említésre méltónak ezeket a publikációkat és csekély jelentőséget tulajdonít nekik.
A következő előadó, Forró-Erőss Dóra lett volna, aki szubjektív okok miatt nem tudott részt venni az eseményen, ezért Lövétei Lázár László saját, fiatalon írt recenzióját olvasta fel a Hétfejű zsákmány (1998) című antológiáról, kommentálva egyidejűleg a kötetet és akkori hozzáállását: „valamit okoskodok, hogy kinek mit kéne csinálni”. A fiatal Lövétei szerint a kötetben megjelenő szerzőknek nincs saját stílusuk, kivéve Farkas Wellmann Évát, akinek költészete szerinte „úgy jó, ahogy van”.
A 2008-ban megjelent A meghajlás művészetét Fazakas Réka ismertette az egybegyűlteknek. Ezt az antológiát Balázs Imre József szerkesztette és a Korunk folyóirat fiatal, pályakezdő szerzőinek írásait tartalmazza. Nem játszik „nemzedékesdit”, nem az elhatárolódó kiállás a célja, a szövegek közlési sorrendben vannak feltüntetve. Értelmezhető bevezetőként a következő évtized irodalmába, verset és prózát is tartalmaz, egyedi módon kiegészülve „mini interjúkkal”, amelyekben a szerzők három kérdésre válaszolnak, így közvetlenebb viszonyt alakítva ki az olvasókkal.
Fazakas Rékát Kovács Péter Zoltán váltotta fel, aki a Mozdonytűz (2014) című antológiát mutatta be. A kötetben szereplő szerzőkre az erdélyi magyar irodalom zászlóvivőiként hivatkozik, akik aktuálisan fiatalnak és izgalmasnak számítanak. A Mozdonytűz nem kíván generációs szándékkal fellépni, utólag inkább a Címtelen föld (2020) előfutáraként értelmezhető. Jellemző rá a szövegekben megjelenő szociális érzékenység, markáns témák, mikrotörténetek és szakítós versek. Recepciója megosztó, néha ellentétes kritikák formájában érvényesült.
A soron következő antológia az előbb említett Címtelen föld volt, amelyet Tamás Dénes mutatott be és véleményezett. Azzal kezdte bemutatóját, hogy megemlítette, nehéz dolga van, hiszen a kötet szerkesztői (André Ferenc és Horváth Benji) és sokan a szerzők közül is jelen voltak. Tudományos szempontból vizsgálva, Tamás Dénes a metamodernizmust mint központi szervezőelvet, magának a paradigmának relevanciáját kérdőjelezte meg. Szerinte az újdonság, ami megfigyelhető a versekben, a kultúra változásának, a világtapasztalatnak a poétikai következménye csupán. Kifogásolta a szabadversek dominanciáját, a szövegek deklaratív jellegét és a szerelem, mint téma hiányát.
A bemutatók sorát egy összegző beszélgetés zárta, amely során a jelenlévők olyan témákat érintettek, mint a negatív kritikák hiánya, az antológiák irodalomtörténeti jelentősége és funkcionalitása, reflektálva a nap során elhangzott kritikákra és véleményekre.
Az utolsó programpont a Csiki László-díj és a Debüt-díj átadása volt. A díjazottak Horváth Benji és György Alida voltak, akik az emlékmű a jövőnek (2022) és a Hármasszabály (2021) című köteteikért kaptak kitüntetést. A díjátadót felolvasás követte, amely során a jelenlévők önkéntes alapon, többnyire saját verseiket olvasták fel, kivéve Horváth Benjit, aki Zudor János és Horváth Levente egy-egy versét adta elő. Az este hangulatát megalapozta a közösség támogató jelenléte, hiszen minden verset egy hatalmas tapsvihar követett, amely a szerzők bátorságát méltányolta.
Miután mindenki jól lakott a költészettel és utóbb a vacsorával is, olyan hangulati elemek társaságában folytatódott a szórakozás, mint a szilvapálinka és fehér bor, amit a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ biztosított a jelenlévőknek. Következményképpen pedig irodalmárok előadásában hallgathattunk meg különböző népdalokat, az Edda slágereit és Cseh Tamás néhány dalát is.
