.svg)
Daniel Majling: Oroz klazzika. György Norbert fordítása. Typotex Kiadó, Budapest, 2022.
Többszörös játékra invitál bennünket ebben a kötetben a szlovák Daniel Majling. Az ugratás már a címmel és a borítóval indul, ahol nem szerzőként, hanem a kötet szerkesztőjeként van feltüntetve. Az előszó tovább játszik a szerzőséggel, alteregókkal: egy bizonyos Ján Štrasserr avatja be az olvasót a kötet keletkezésének előzményeibe. Egy lefoglalt kamionnal kezdődött minden, amelyben márkás cikkek Kínában gyártott hamisítványait csípték el – csakhogy ebben az esetben az áru nem cipő vagy ruha, hanem könyv volt: Dostojevzki, Toorgenef, Tolsztoi. „Maradandó irodalmi értékek olcsó utánzatai olyan emberek számára, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy eredeti és igényes orosz klasszikusokat olvassanak.”
Nemsokára az is kiderül, milyen embertelen körülmények között készülnek ezek a könyvek. Északkelet-Kína félreeeső részein alkotótáborokba gyűjtenek össze neves irodalmárokat, hogy ott őket orosz klasszikusok életkörülményeibe kényszerítsék. Az írók vodkát vedelnek, anarchista körökben vitatkoznak, kaszinóznak és cinikus nők után sóvárognak, ily módon készülnek fel, illetve válnak alkalmassá a nagy elődök témáit elorozó, klasszikusokra első ránézésre hasonlító művek létrehozására, amelyeket aztán átcsempésznek a határon, és fű alatt eladják azoknak, akik beérik a silányabb márkamásolatokkal – vagyis oroz klazzikákkal.
Ilyen klazzikákból „állította össze” a játékos kedvű szerző a karcsú kis kötetet, s hogy a tréfa teljes legyen, még egy interjúval is megtoldotta a végén Anton Pavlovics Tsehovval, vagyis azzal a negyvenes, zsíros hajú szlovák prózaíróval (khm), aki három évet töltött az említett kínai táborban Csehov hamisítójaként. Intertextualitás, (ön)irónia, eredeti és hamisítvány ingerkedésén, írói-olvasói attitűdökön derülhetünk és gondolkodhatunk, ahol a humor néha élet is villant. Tsehov útmutatásaiban például, aki az íróknak azt tanácsolja, írjanak rövid fejezetekből álló szöveget, amelyek egy ülésben elolvashatók a vécén. „Semmi hosszút vagy bonyolultat. És elsősorban vicces kell hogy legyen. A humor a legfontosabb. Mindent mindenáron bagatellizálni, ironizálni kell, olyan mondatokat írni, amin ez a kispolgári aljanép jókat nevethet!” Mivel pedig ezt a tanácsot maga is követte a kötet során, az olvasó akár találva is érezheti magát – aztán inkább csak nevet egy jót.
