szinte mindegyikünk más apát választ titokban* (versek)

szinte mindegyikünk más apát választ titokban^*

(aproape fiecare dintre noi își alege în secret alt tată)

szinte mindegyikünk más apát választ titokban

aki nem abból indul ki folyton hogy mindenki hazudik neki

aki nem azzal tölti életét hogy kitalált csapdákat kerülget

agyonhajszolt ember hiszen képzeletében

ellenséges rohamcsapatok nyüzsögnek

emlékszem a németországból hozott bakancsra

amikor még ötéves sem voltam

akkoriban csodának számított de én

olyan apát szerettem volna aki gyermekmeséket ír

szinte mindegyikünk más apát választ titokban

és az ilyen választás nyújtotta nyugodtságérzetet

amelyről beszélni nem ajánlott

a szokás hogy meglátogat hetente pár napra

aztán a hosszas távozás hogy majd telefonon beszéltek

az érzés hogy felnövünk és elfelejtjük

anyánk nevét nagyszüleink jelenlétét

egy szép kislány képét kinek családja

szétesőben szülei betegek és a gondolatot hogy

szinte mindegyikünk más apát választ titokban

a szenvedés, a magány, a balesetek, a betegségek

előreláthatóbbak egy ilyen ember számára

mint bárki másnak

a gyanakvás éjt nappallá téve marja szét az embert

megállás nélkül tervezed hogyan óvakodj, menekülj

ma sem tudom megbocsátani neked hogy nem voltál

a ballagásomon

tudom hogy nyomaszt de nem kell feldühödnöd

tudom hogy sajnálod apa úgy ahogyan én is

*idézet Ámosz Oz Júdás című regényéből

majdnemnyár majdnemszép

(aproape vară aproape frumos)

egyes napokon egy magas férfival találkozom

aki nincs egyedül nyáron vár rám egy kis

kertben ősszel eltűnik és télen visszatér

kardozós kalandregényeket hoz

amelyeket aztán felolvasok neki

akarom-e kérdi hogy meghallgassunk egy dalt

a svéd nyelvből egy kukkot sem értek

csupán egy benyugtatózott ló haláltusáját a város peremén

jó apa lehetett volna de ezt nem mondjuk el neki

mint ahogy szombaton reggel nem akar semmi mást

csak látni ahogy otthonról hozott csuporból iszom a kávét

***

szerettem egy férfit aki verseket olvasott nekem és a moziban

végig fogta a kezem

szerettem egy férfit aki verseket írt át nekem

és úgy szólított: kislányom

nem szerettem egy férfit aki azt mondta nekem hogy szeret

próbálok közel kerülni egy férfihez aki mindezeket

a férfiakat ismeri

az öt év némaság

(cei cinci ani de muțenie)

amikor az emberek többé nem akarnak

semmit tőled nem

válaszolnak nem keresnek

idővel elfelejted az apróságokat

elfogadod hogy sípcsonton rúgjanak

minél gyakrabban annál jobb

a fájdalom megszabadít az álmoktól

éjjel ne szedj többé altatót

engedd hogy szóljak hozzád

amennyit öt év némaságért

azután szabad lesz

megérintened helyrejössz

dolgozunk ezen

türelmes leszek

mondom neked

türel-

mes

leszek

Szonda Szabolcs fordításai

Ioana Zenaida Rotariu (1992, Brassó): költő, esszéíró. Szülővárosában, a Transilvania Egyetem bölcsészkarán diplomázott, ugyanott mesterizett. Első verskötete – amelyből a fenti versek származnak – 2021-ben jelent meg, Cei cinci ani de muțenie (Az öt év némaság) címmel, a bukaresti Tracus Arte kiadónál, miután kézirata elnyerte az Alexandru Mușina költészeti debütverseny fődíját, a kötetért pedig megkapta a Corona kulturális konzorcium debütdíját.

‍