A Szent György Napok irodalmi programsorozata keretében kedden este Nádasdy Ádám Artisjus irodalmi nagydíjas költőt, műfordítót és nyelvészt látta vendégül a Bod Péter Megyei Könyvtár. A szerzővel Szegő János irodalomkritikus beszélgetett munkásságáról és életútjáról.
Amint azt az irodalmi-nyelvészeti munkássága is tükrözi, Nádasdy Ádám sokoldalú személyiség, akiben egyszerre testesülnek meg az olyan dialektikus ellentétpárok, mint a művész–polgár, alkotó–tudós, költő–fordító , konzervatív-szabadelvű. Ezzel a kissé provokatív megállapítással indította a beszélgetést Szegő János azt firtatva, hogyan fér meg egy emberben ez a sok ellentmondás. Nádasdy a kérdésre reagálva elmondta, ő nem annyira a sokoldalúságot látja önmagában, mint inkább azt a tényt, hogy valamilyen formában mindig a nyelvvel foglalkozik. Vagyis ő nem más, mint egy „nyelvmunkás”. Tanári és nyelvészi tevékenységében is ezt képviseli, egy olyan pedagógiai programot követve, amely a bátrabb és szabadabb nyelvhasználatra ösztönöz.
A gyerekkori, nagypolgári miliő és a családi háttér pályájára gyakorolt hatása után Szegő a költői indulásra terelte a beszélgetést, majd a kisebbségi írói helyzet került szóba. Nádasdy tudniillik vállaltan homoszexuális és ezt irodalmi alkotásaiban is tematizálja. Mint megtudhattuk, már korai versei is ennek az önazonosságnak a jegyében születtek, de fiatal korában még nem igazán lehetett erről nyíltan beszélni, így versei sokáig az asztalfiókban hevertek. A felvállalásban lassan és fokozatosan jutott el arra a pontra, hogy aztán a A vastagbőrű mimóza. Írások melegekről, melegségről című prózakötetében, illetve azt megelőzőleg az ÉletésIrodalom hetilap hasábjain nyíltan „coming outoljon”. A kötetből való felolvasás után a szerzőtől megtudhattuk, hogy a homoszexualitás témájával nagyon nehéz jól egyensúlyozni, hiszen oda kell figyelni arra, hogy a sajátos tartalmak az olvasó számára emészthető, elfogadható módon kerüljenek tálalásra. Ugyanakkor arra is vigyázni kell, hogy ne kisebbségi folklórt írjon az ember, de le se tagadja kisebbségi helyzetét. Egyfajta felelősségről van szó, amelyet egyrészt önmagáért, másrészt az általa képviseltekért vállal fel az ember.
Az est témái közül természetesen Nádasdy műfordítói munkássága sem maradhatott ki. Szegő ebben a tekintetben aktivistának nevezte őt, hiszen radikális programjával ellene megy a magyar műfordítói kánonnak. Ez a radikális program pedig abban áll, hogy Nádasdy a tartalmi precizitást és az érthetőséget helyezi minden egyéb szempont, például a zeneiség szempontja elé. Hallhattunk erre demonstrációt is a Hamletből és egyéb Nádasdy által fordított Shakespeare-drámákból, érdekes anekdotákkal fűszerezve, majd Dante Isteni Színjátékának az újrafordításával kapcsolatos műhelytitkokat osztott meg a szerző.
Az est lezárásaként a Nyírjahajamba című kötetből hallhattunk verseket, amelyet dedikálás követett.