Plugor Sándor – Petőfi

                     „Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag,

                     Te a népek hajnalcsillaga!…”

                                             (Petőfi Sándor, 1848)

A kökösi születésű művész, Plugor Sándor életművét nagymértékben meghatározta szülőhelye és a magyar kulturális, irodalmi örökség. Ebből kifolyólag rengeteg fémkarc és vonalrajz illusztrációt készített a magyar költészet reprezentatív alkotásaihoz.¹ Több könyvet illusztrált: Ady Endre, József Attila, Farkas Árpád, Kányádi Sándor, Illyés Gyula verseihez készített illusztrációkat, de munkái messze túlnőnek ezen a műfajon, hiszen elsősorban autonóm műalkotások, önmagukban is értelmezhetőek.

Petőfi Sándor illusztrációsorozata, túl az irodalom őszinte szeretetén, személyes kötődéseken is alapszik, hiszen Kökös történelme és szellemisége szorosan kapcsolódik az 1848–49-es szabadságharchoz. Ott, Székelyföldön, a kökösi hídnál június 23-án került sor az első ütközetre, ahol Gábor Áron is életét vesztette. Március 25-én Kökös határában éljenző tömeg várta Bem tábornokot, és mint felszabadítót ünnepelték. Petőfi, a forradalmár Bem tábornokban találta meg a maga szellemi és politikai vezérét, a köztük levő mély baráti kapcsolat nagymértékben meghatározta a költő életének utolsó szakaszát, akivel Székelyföldön áthaladva jutott el a Segesvár melletti fehéregyházi csatába, ahol feltehetően életét vesztette.

Azáltal, hogy Plugor Sándor a Bem tábornok portréját a Petőfi Sándor ceruzarajza után készíti, amely portré stílusában elüt a többi illusztrációtól, a költő látásának ad teret és elsőbbséget, így tisztelegve a két forradalmár szoros kapcsolata előtt. Bem apó² portréjának stílusával szinte ellentétes a Petőfi-portré, amelyet a dagerrotípia ihletett. A költő és forradalmár szemében az életét feláldozni tudó ember konok elszántsága csillan meg, a háttérből jövő fény egy szinte természetfeletti, ikonszerű megvilágítást, hangulatot kölcsönöz neki.

A Petőfi, te csillag sorozat témaválasztásából visszaköszön Plugor jól ismert motívuma: a ló. A papírra készített tusrajzok vonalvezetéséből szinte hallani a lovak kétségbeesett horkanását a megfeszített csatában, a lovas és lova eggyé válását a zuhanásban, a két test egybeolvadását egy közös sorsban. A paták súlyát, a koponyák reccsenését, a kidülledt szemekből patakzó vér és könny örvényét, a kicsavarodott testek feszülését. Plugor Sándor ehhez az illusztrációhoz nem hiába választotta a ló motívumát, hiszen azon túl, hogy személyes kötődései is mélyek voltak a lovakhoz, Petőfi életét is meghatározták. Egyrészt a nagy költő kedvenc sportja a természetjáráson túl a lovaglás volt, amit pénz hiánya miatt ritkán engedett meg magának,³ másrészt pedig a ló alakja nagyon hangsúlyos a magyar történelemben, hiszen a hétköznapok segítőtársán, az igáslovon túl a honfoglalás óta a katonalovak voltak a háborúk és forradalmak győzelmének egyik fontos feltétele és szimbóluma. Ezt a szimbiózist, egymásra utalást fejezi ki nagyon expresszíven Plugor a segesvári ütközet tiszteletére készült munkáin is. A Szabadság, szerelem című fémkarc fináléjaként is értelmezhető a Petőfi, te csillag című sorozatának. Egzisztencialista, finom vonalvezetésében a lét törékenysége lüktet. A technika⁴ által elért drámai hatás (sötét háttéren fehér vonalak) növeli az alak monumentalitását, aki felemelt kézzel feszül ki a lét hálójában. A háttérben már a szabadon száguldó lovak, már nincs egymásrautaltság, kényszer, mindenki így vagy úgy, talán a halálban megtalálja a szabadságát.

Plugor Sándor finom, de annál expresszívebb vonalvezetésével, túllépve a pödrött bajszú, népieskedő Petőfi-képen, egy egzisztencialista, univerzális ember képét tárja elénk, „aki a felsőbbrendű hűségre tanít, mely isteneket tagad és sziklákat emel. Ő is úgy ítéli, hogy minden jól van” (A. Camus: Sziszüphosz mítosza).

Jegyzetek

¹          Csaknem 60 könyvhöz készített illusztrációkat, borítókat.

²          A székelyek megbecsülésének az egyik bizonyítéka volt, hogy Bem Józsefet Bem apónak szólították.

³          Jókai Mór így ír róla: „S ha lóra kaphatott, akkor egész daliává alakult át; úgy ült a lovon, mintha teljes életében azt tanulta volna…”

⁴          A fémkarc technikát Plugor nagy szeretettel alkalmazta, egyike volt a kedvenc technikáinak.

‍