„Nem kell siratni az irodalmat, sem az olvasást...” – Helikon-délután a Csíkszeredai Könyvvásáron

Ellátogatott Csíkszeredába a Helikon szerkesztősége, ahol egy pódiumbeszélgetés formájában Günther Ottó és a közönség kérdezte a lap munkatársait: Demeter Zsuzsa főszerkesztő-helyettest, Márton Evelin, Mărcuțiu-Rácz Dóra, Papp Attila Zsolt és Horváth Benji szerkesztőket, illetve Wirth Imrét, a hónap szerzőjét.

Elsőkörben a folyóirat eredetéről beszéltek a szerkesztőség tagjai, megtudtuk, hogyan lett az Utunkból 1990 januárjától Helikon, és hogyan viszonyulnak a szerkesztők a lap előtörténetéhez. Ezután az idén januárban eszközölt arculatváltásról meséltek: arról, hogyan formálták a maguk képére a lapot, ez milyen változásokkal járt és mindezt hogyan fogadták az olvasók. Az új Helikonnak megváltozott a lapterve, betűtípusa, külalakja, mindez azzal a céllal, hogy egy olvasóbarátabb folyóirattá válhasson. Ahogy a közönség kérdésére adott válaszból is kiderült, a szerkesztőség tagjai nem szándékoznak lemondani a nyomtatott formátumról, hiszen akkor a lap „elveszítené a Helikon-jellegét”. Az új változatban jobban érvényesül a képanyag, több teret kapnak a különböző vizuális tartalmak, így szellősebb, kevésbé zsúfolt a laptest. Kiderült az is, hogy a printben megjelenő változásokkal egyidőben online és multimédia téren is újításokkal találkozhatunk, hiszen a folyóirat honlapja is korszerűbb lett, ezenkívül pedig létrejött egy YouTube-csatorna és folyamatosan készülnek podcast-beszélgetések is. Amellett pedig, hogy haladnak a korral, a múltról sem feledkeznek meg: a teljes, digitalizált Helikon-archívum és az Utunk több évfolyama is hozzáférhetővé vált a megújult honlapról, továbbá az archív képanyag is feldolgozás alatt áll. 

‍

Ahogy a külalak, úgy a tartalom is igazodik az olvasói igényekhez. Demeter Zsuzsa a lapban megjelenő rovatokról mesélt, így kiderült, hogy májusban indul egy új rovat Képalá címmel, amely kép és szöveg szépirodalmi kapcsolatáról, kölcsönhatásáról fog szólni. Horváth Benji az általa szerkesztett betétlapot ismertette, a Pavilon 420-at, amiről kiderült, hogy – bár ezelőtt Serény Múmia, majd A Nagy Kilometrik néven, de – évtizedek óta biztosít publikálási lehetőséget pályakezdőknek, az erdélyi magyar irodalmi lapok sorában mondhatni egyedülálló módon. 

‍

‍

A technikai fejlesztések mellett a szerkesztőség folyamatosan nyitott a fiatalabb korosztály felé: rendszeresen hirdetnek írói pályázatokat, partneri kapcsolatban vannak az Apáczai Csere János Elméleti Líceummal, illetve a Sapientia és a Babeș–Bolyai Tudományegyetemmel, ahonnan gyakornokokat fogadnak, továbbá rendhagyó irodalomórákat is szoktak tartani különböző erdélyi iskolákban. Mint kiderült, nem csak a szerkesztőség tagjai, hanem több kortárs erdélyi író és költő is itt publikált először, a hagyományt fenntartva pedig teret adnak új szerzőknek is kibontakozni. „Nem kell siratni az irodalmat, sem az olvasást, mert mindig jönnek újabbak, és tátott szájjal nézem, hogy milyen tehetségek bukkannak fel újra és újra” – mondta Horváth Benji. 

‍

Szó volt még a szerkesztői közösségről, szerkesztőségi hangulatról, amit remélnek, hogy eljut az olvasókhoz is, illetve az idei évtől bevezetett A hónap szerzője rovatról, amely a lapban közlő szerzőknek szentel kiemelt figyelmet. Wirth Imre, a jelenlegi hónap szerzője mesélt tapasztalatairól a lappal kapcsolatosan, és felolvasott pár részletet szövegeiből a közönségnek. A név kátyú, vaddisznódagonya, omladék, szerelem című prózasorozatát korábban a Mandiner és a Litera közölte, 2021 őszétől pedig havi rendszerességgel, a Helikon minden második lapszámában olvasható.

Az esemény végéhez érkezve a szerkesztőség tagjai megemlítették, kit milyen szálak fűznek Csíkszeredához: mint kiderült, mindenki egy kicsit csíki. A végszó pedig Mărcuțiu-Rácz Dóra anekdotája volt a postásról, aki az arculatváltás után már (remélhetőleg) nem fogja tudni eltüzelni az egyszerre csillogó és matt papírra nyomtatott irodalmi lapot. 

‍