No items found.

Mila Haugová versei

XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 11. (793.) SZÁM – JÚNIUS 10.

Torony Pál: Romlékony fal 9


Le jardin secret


A legszörnyűbb időkben, mikor a pontosság nő.

Folytonos bezáródásképtelenség.

Nyomás a folyadékok belsejéből.

Egyedül egymagával.

A test elvárja a biztonságot, lehet, hogy csalódik.

A horizontális jól elrejtve.

Önfelvilágosítás. Önkifejezés.

Kikényszerített maszk.

Vertikális )önön( )magam( )én(



akivé átváltoztam egyfolytában az vagyok.




zár)szó(

do)slov(



)magány: csend: fa: tér(          előre-megírt

tart: tűr: öregszik: tud:

)kapu: bolt: kő: szent(

ír: ért: gyűjt: mér:

)érzés: mert: gyors: hiány(

kert: most: több: tiszta:                       meg-jegyzett

)jön: messze: szél: száj(



méh                                         megsebez




homokatlasz: fotó

atlas piesku: fotografované



méhnyakszáj               fölirat

álmom végének álmodó gyíkjai

finomszemcsés test

más bőrébe csavart

erőszak egy piramisnál Gizában

só a ráncokon ez a kezdet

puszta kézzel feltartóztatni a teret

kettős jelentés

csak nem visszanézni

nem tagadni meg magunktól a fényt

Franz bevégzetlen esete



egymásra rétegzett árnyékrajzok




Crimson alizarin


kegyetlen intimitás; a fotón

tíz perc múlva fél tíz

az arcom lenyomata az arcán

a szemüvegem az óra

a karomon és a falra szegezett szigorú

barna szemed főként a jobb

a már észrevehetetlen heggel

(látom magam előtt fiatal

korodban még vörös csíkként)


csak most ne szűnjünk várakozni

csak most számláljuk még a napokat

a halántéklüktetés ütemére

csak most mellőzni tudjuk

a felszínre törő piros finom utalását


te csak aludj te kép vagy

sötét halastó ezüst

füzes és nyárfák között

amerre rózsaszínű ház

tűnik el mintha soha

nem is állt volna ott


te már tudod igen és nem

számunkra ugyanaz

a szerelem démona

a halál démona mindörökké

(alvó őz a labirintusban)



Alfa Centauri



Avagy lehetett volna másként is.

Kusza hangok, rugalmas testek, növények.

Az állatok helyett gyöngéd bestiárium.

A jeleket mindig utólag ismered fel. Hó az arcon.

Tó a tengerben. Mindig az utolsó sorra emlékszel.

Csak most hullik fény a kőspirálra:

már születésünk előtt szerettük egymást. Holdkő

a márciusi hóban. Az angyal-fiú lelkével egész égboltot tart.

Együtt veszünk el az elveszőben. Semmi sem vagyok abból,

aminek része lettem. Azt színlelem, hogy testem mögött árnyék sincs.

Vagyok nyugodt gyémánt a kezed alatt. Kétszárnyú kés, előhegység,

ahová öntudatlan visszahúzódom. Meredély, forró hegyhát, hágó.

Termékeny mitológia: átlátható madárútvonalak.

Madár hull a lábunk alá. Hasadás támad, szélesedik kétfelé.

Kétszájúság. Hang nélküli beszéd. Be akarod zárni,

aminek nyitva kell maradnia. Ismeretlen nyelv tévelyegése.

Szorosan simul a megvilágosodás pereméhez.

Istenem, micsoda ragyogás! A bennünk kuporgó állat

védi a megmaradt melegséget.



VÖRÖS ISTVÁN fordításai


Mila Haugová (1942, Budapest), szlovák költő, műfordító. Húsz kötet szerzője. Magyar nyelvű, Őzgerinc című kötete 2000-ben jelent meg a Kalligram Kidónál. Angol, magyar és német nyelvből fordít. Pozsonyban és Nyúlvölgyben él.





Összes hónap szerzője
Legolvasottabb