Torony Pál: Romlékony fal 9
Le jardin secret
A legszörnyűbb időkben, mikor a pontosság nő.
Folytonos bezáródásképtelenség.
Nyomás a folyadékok belsejéből.
Egyedül egymagával.
A test elvárja a biztonságot, lehet, hogy csalódik.
A horizontális jól elrejtve.
Önfelvilágosítás. Önkifejezés.
Kikényszerített maszk.
Vertikális )önön( )magam( )én(
akivé átváltoztam egyfolytában az vagyok.
zár)szó(
do)slov(
)magány: csend: fa: tér( előre-megírt
tart: tűr: öregszik: tud:
)kapu: bolt: kő: szent(
ír: ért: gyűjt: mér:
)érzés: mert: gyors: hiány(
kert: most: több: tiszta: meg-jegyzett
)jön: messze: szél: száj(
méh megsebez
homokatlasz: fotó
atlas piesku: fotografované
méhnyakszáj fölirat
álmom végének álmodó gyíkjai
finomszemcsés test
más bőrébe csavart
erőszak egy piramisnál Gizában
só a ráncokon ez a kezdet
puszta kézzel feltartóztatni a teret
kettős jelentés
csak nem visszanézni
nem tagadni meg magunktól a fényt
Franz bevégzetlen esete
egymásra rétegzett árnyékrajzok
Crimson alizarin
kegyetlen intimitás; a fotón
tíz perc múlva fél tíz
az arcom lenyomata az arcán
a szemüvegem az óra
a karomon és a falra szegezett szigorú
barna szemed főként a jobb
a már észrevehetetlen heggel
(látom magam előtt fiatal
korodban még vörös csíkként)
csak most ne szűnjünk várakozni
csak most számláljuk még a napokat
a halántéklüktetés ütemére
csak most mellőzni tudjuk
a felszínre törő piros finom utalását
te csak aludj te kép vagy
sötét halastó ezüst
füzes és nyárfák között
amerre rózsaszínű ház
tűnik el mintha soha
nem is állt volna ott
te már tudod igen és nem
számunkra ugyanaz
a szerelem démona
a halál démona mindörökké
(alvó őz a labirintusban)
Alfa Centauri
Avagy lehetett volna másként is.
Kusza hangok, rugalmas testek, növények.
Az állatok helyett gyöngéd bestiárium.
A jeleket mindig utólag ismered fel. Hó az arcon.
Tó a tengerben. Mindig az utolsó sorra emlékszel.
Csak most hullik fény a kőspirálra:
már születésünk előtt szerettük egymást. Holdkő
a márciusi hóban. Az angyal-fiú lelkével egész égboltot tart.
Együtt veszünk el az elveszőben. Semmi sem vagyok abból,
aminek része lettem. Azt színlelem, hogy testem mögött árnyék sincs.
Vagyok nyugodt gyémánt a kezed alatt. Kétszárnyú kés, előhegység,
ahová öntudatlan visszahúzódom. Meredély, forró hegyhát, hágó.
Termékeny mitológia: átlátható madárútvonalak.
Madár hull a lábunk alá. Hasadás támad, szélesedik kétfelé.
Kétszájúság. Hang nélküli beszéd. Be akarod zárni,
aminek nyitva kell maradnia. Ismeretlen nyelv tévelyegése.
Szorosan simul a megvilágosodás pereméhez.
Istenem, micsoda ragyogás! A bennünk kuporgó állat
védi a megmaradt melegséget.
VÖRÖS ISTVÁN fordításai
Mila Haugová (1942, Budapest), szlovák költő, műfordító. Húsz kötet szerzője. Magyar nyelvű, Őzgerinc című kötete 2000-ben jelent meg a Kalligram Kidónál. Angol, magyar és német nyelvből fordít. Pozsonyban és Nyúlvölgyben él.